2012 november 27. | Szerző: Juhász Luca
28. Bejegyzés
Az a bizonyos misztikus erő
Sokan beszéltek már nekem egy bizonyos misztikus erőről. Egy olyan erőről, mely az egész tested uralja, és nem enged szabadulni. Ami fogva tartja szíved, és boldoggá tesz. Amitől emberek milliói érzik azt reggelente, hogy érdemes felkelni, Érte. Akiért bármire képesek vagyunk, mindent megtennénk érte, csak hogy őt boldognak lássuk. És ha csak egy fél napra nem láthatjuk őt, akkor már érezzük a fájdalmas űrt “ott belül”. Igen, a szerelemről van szó. Egy olyan misztikus erőről, mely megváltoztatja az emberek hozzáállását a dolgokhoz, megváltoztatja világképünket és nézeteinket, értékrendünket. Megváltoztatja egész életünket. Onnantól, mikortól megfertőzött bennünket ez a “vírus” nincs menekvés. Nem enged szabadulni, fogva tart. Unalmas mindennapjaink minden egyes percében Rá gondolunk, aggódunk érte, mi van vele, mit csinál, nem fázik e, vitt e magával ebédet, ugye rendben odaért, és nem volt semmi baj az úton. Ha 10 percet késik otthonról, már aggódva nyúlunk a telefon után, hogy ugye nincs valami baj. Nem a féltékenység miatt, hanem egy olyan erő miatt, amit aggodalomnak nevezünk. Amit olyan emberek iránt érzünk, akiket szeretünk.
Ennek a misztikus erőnek azonban hátránya is van. Nagyon nagy hátránya. Ha ugyanis elveszítjük Őt, az a bizonyos erő továbbra is bennünk marad. Beleivódik a húsunkba, a bőrünk alá, a szívünk legmélyére kússza magát, és ott mar bennünket a nap bármely szakában. Van amikor reggel nem enged kikelni az ágyból, van amikor napközben dönt le bennünket a lábunkról és megnehezíti mindennapos tevékenységeinket. De ha neki éppen úgy tetszik, akkor esténkét bukkan fel, és addig marcangolja lelkünket, amíg álomba nem sírja magát az ember.
És amikor már úgy érzed, hogy végre túltetted magad rajta, már majdnem eltelt egy nap anélkül, hogy felbukkanna, akkor jön egy üzenet, vagy egy hang, esetleg egy olyan kép ami Rá emlékeztet, és ott mindennek vége. Újra összeomlik bennünk az egész nap szépen, finoman felépített, és megerősített lelkünk. És innentől kezdve nincs menekvés, újra felüti fejét, és újra csak azt érezzük, hogy fáj, és hogy ez nem biztos, hogy így rendjén van.
Én soha nem hittem ebben az erőben, nem hittem a létezésében, vagy legalább is nem akartam, hogy megtámadjon. Erre mindig azt mondták, hogy nem én választom, az majd jön magától. Hát most már értem miről beszéltek az emberek körülöttem, erről a mocsok misztikus erőről, mely megnehezíti hétköznapjainkat, ledönt bennünket a lábunkról, mint a nátha. Csak a náthától 2-3 nap után megszabadulunk, ez viszont életünk végéig bennünk fog élősködni, és soha nem fogunk szabadulni tőle.
 |
| A szerelem egy érzelem, mely belevési magát a szívedbe mindörökre… |
2012 november 24. | Szerző: Juhász Luca
27. Bejegyzés
 |
| Ha egyedül vagy, én leszek az árnyékod, Ha sírni szeretnél, én leszek a vállad; Ha boldog szeretnél lenni, én leszek a mosolyod; És akármikor, ha szükséged lesz egy barátra, csak önmagam leszek. |
Barátok
Mindenki keresi az igaz barátját az életében. Lehet, hogy gyorsan megtaláljuk azt, és ovis korunk óta bontakozik a kapcsolatunk, de lehet, hogy csak később talál rá az ember. Az is lehet, hogy évekig hisszük azt, hogy megtaláltuk azt az egy igaz barátot, s végül kiderül, hogy csalódnunk kellett. Akad olyan is, akiben 100%-ig megtaláltuk azt akit kerestünk, és akiben megbízhatunk, akit legelőször keresünk, ha történik velünk valami, de kétszáz kilométer választ el egymástól. Ezek mind az élet velejárói, keresni az utunkat, járni azt, és közben emberekkel találkozni és megismerni őket, hogy a végén megtaláljuk azt az embert, akit igaz barátként magunk mellett tudhatunk. Akinek odacsöröghetsz hajnali 3-kor is, ha nem tudsz aludni, aki segít megírni a leckét, és segít felkészülni egy vizsgára ha kell, aki mindenféle programokat beszervez neked, csak hogy ne ülj otthon egyedül egy fájdalmas szakítás után, és akivel ha elkezdesz chatelni, nem tudjátok abbahagyni, és egyszer csak azt veszitek észre, hogy már hajnali fél kettő van, már lecsukódik a szemetek, de mégsem tudjátok abbahagyni a beszélgetést. Persze ott vannak a régi jó barátok is, azok mindig megmaradnak, ők azok akikkel egy hideg téli estén leültök borozni, és a régi szép emlékeket felhozva nosztalgiáztok. Századjára is átbeszélve az együtt elkövetett gyerekcsínyeket és kamaszkori pletykákat, hogy vártuk, kinek lesz előbb pasija, és a véget nem érő sms-ezések, mert “bezzeg a mi időnkben” még nem volt internet, meg számítógép, legalábbis felénk nem volt elterjedt dolog. (mintha tényleg 80 éves mama lennék xD ) Később már bejöttek persze a tárcsázós internetek, akkor kezdetét vehették az msn-ezések, így tudtuk tartani a kapcsolatot az általános befejezése után, hiszen középsuliba más irányokat vettek útjaink. Sokan mondják, hogy az internet világában szétmentek az emberi kapcsolatok, én ezzel nem értek egyet. Rengeteg olyan ember van az életemben akit nagyon szeretek és ha nem lenne internet, nem is ismernénk egymást. A régi barátokkal pedig sokkal nehezebb lenne a kapcsolattartás, főleg ha még egy ország határ is elválaszt bennünket egymástól.
Egy igaz barát nem azt mondja amit hallani szeretnék, hanem azt, ami a helyes, és ha te mégsem azt választod, ő abban is támogat. Nem kezd el bókolni és megdicsérni a frizurád, amikor igazából úgy néz ki mint a madárfészek, hanem a szemedbe mondja, ha pocsékul festesz. És ha tudjuk, hogy ezt az a bizonyos személy mondja, akkor nem is sértődünk meg, hanem egy “köszönöm” kíséretében átöltözünk, vagy megigazítjuk a sérónkat, esetleg változtatunk azon rossz tulajdonságunkon, melyre a barát felhívta a figyelmünket. Nem az a barát, aki beletörődik rossz szokásainkba, hanem aki megpróbál a helyes útra terelni, még ha az nekünk néha nem is tetszik. Egy igaz barát nem vár hálát azért amit tesz, csak kölcsönösséget. Sokszor összeveszünk, és megbántjuk néha egymást, de a végén, ha ez egy igaz barát, úgyis meg fog tudni bocsátani, nekünk pedig meg kell tanulni bocsánatot kérni, ha kell. Ebben az esetben pedig kell. És ha valaki megtalálja ezt a személyt az életében, az nagyon becsülje meg, mert az ilyet nagyon nehéz megtalálni, de ha végre megvan, azt tartsa tiszteletben, és ne csak akkor gondoljunk rá, ha nekünk van szükségünk valamire, hanem ennek a dolognak kölcsönösen kell működnie. És ha megtaláltuk, és működik is a kölcsönösség, azt hívjuk igaz barátSÁG-nak.
KÖSZÖNÖM! <3
KÖSZÖNÖM! <3
 |
| 1. Nem az az igaz barát, aki mindig csak dicsér, az igaz barát letol, ha hülyeséget csinálsz. 2. Egy igaz barát csak akkor áll az utadba, ha elindulsz a lejtőn lefelé… |
2012 november 18. | Szerző: Juhász Luca
Személyes
Két hónapos lettem! 🙂
Hihetetlen érzés, ha az embert elismerik. Önbizalmat és megerősítést ad, hogy jó úton jársz, jó az amit csinálsz. Sok ember megdicsérte már rövid munkásságom, de valahogy egyik sem tűnt teljesen hitelesnek. Nem tudhattam biztosra, hogy komolyan gondolják, vagy csak úgy mondják, hogy ne sértsenek meg. Az igazi elismerés akkor éri az embert, ha a saját szülei ismerik el, hogy jó abban, amit csinál, és hogy érdemes élni ezért. Ehhez fogható érzés nincs a világon. 21 éves koromra elértem azt, hogy úgy érzem, tényleg van mire büszkének lenniük a szüleimnek rám. Soha nem voltam jó tanuló, nem vagyok szép, nem vagyok okos, nincs jó kézügyességem, nem értek szinte semmihez. És most van valami, amihez úgy tűnik értek, és amiben úgy néz ki, jó vagyok. Ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint az, hogy a mai napon van két hónapja annak, hogy megírtam az első bejegyzésemet a blogba, és ez idő alatt 5000-es látogatói számot értem el!
Mivel ez nem egy nagy szám, így nem kezdek el közhelyesen név szerint mindenkinek köszönetet mondani, azt majd az Oscar díjátadón. 😉 Csak vicceltem. 🙂 De nagyon szépen köszönöm minden kedves olvasómnak, akik nap mint nap látogatnak, és köszönöm mindenkinek, aki támogat ebben, és segít, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet. Ne feledjétek: soha ne adjátok fel a reményt!
“But just because it burns
Doesn’t mean you’re gonna die
You’ve gotta get up and try try try”
“Az, hogy éget
még nem jelenti azt, hogy meg fogsz halni,
Fel kell állnod, és újra próbálni!”
2012 november 18. | Szerző: Juhász Luca
26. Bejegyzés
A szülők és a nem-szülők
Az ember sosem tudhatja kiben bízhat, ki az, aki az igazat mondja, és ki aki csak be akar nyalni. (már elnézést a kifejezésért). Két olyan ember van az életünkben aki mindig az igazat mondja a szemünkbe, (vagyis kellene), ha jó vagy, akkor azt, ha pocsék, akkor pedig igenis mondja a szemedbe, hogy pocsék vagy. Ez a két személy pedig az ember szülei. Lehetnek barátaink, akik azt gondoljuk, hogy megmondják, de a barátságok nem tudjuk, hogy örökre szólnak e, az ember a szüleit nem választhatja meg, mindig ők lesznek a szülei, bármi történjék is, legyen az vér szerinti szülő, vagy nem vér szerinti. A szülő az, aki gondoskodik gyermekéről, aki megvédi őt a bajban, kiáll érte, támogatja őt jóban és rosszban, és a gyerek szemébe mondja a dicsérő szavakon túl azt is, hogy de hülye vagy gyerekem, ha arra a delikvens okot adott. Nem lehet azonban szülőnek nevezni azt, aki veri a gyerekét, aki felelőtlenül megcsinálja majd megszüli, aztán sorsára hagyja, aki éhen engedi el otthonról, és nem mutat irányába semmilyen felelősségtudatot és aggodalmat., és aki váltig állítja, hogy a gyereken lévő kék-zöld-lila foltokat a gyerek magának okozta, mert “véletlenül nekiszállt a kezének, úgy tízen párszor”. Világszerte halnak meg gyerekek naponta, olyan ok miatt, ami elkerülhető lett volna. Miért vállal gyereket az, aki nem akarja felnevelni? Aki nem képes szeretni a gyerekét? 
Ha egy nő anyává érik, ki kellene, hogy alakuljon benne egy fajta anyai ösztön, egy olyan ösztön, ami azt sugallja, hogy tűzön-vízen át megvédje a kicsijét, és legjobb tudása szerint nevelje, és megadjon neki mindent, amit csak tud. Egy szülő megvonja a saját szájától is az élelmet, csak hogy a gyerekének jusson. Borzalmas belegondolni is, hogy hányan verik meg éppen ebben a pillanatban is gyereküket… A közösségi oldalakon aztán megosztogatják a képeket, és kezdeményeznek ez ellen fellépéseket, de vajon ez vezet valahová? Aki annyira beteg (már elnézést), hogy kezet emeljen a saját gyerekére, úgy, hogy azon 8 napon túl gyógyuló sebek keletkeznek, az nem fog meghatódni egy két csúf képen, amit az interneten lát, sajnos. A vicces az egészben az, hogy állatvédő liga előbb volt a világon, mint gyermekvédő. Így kezdetben, mikor még nem tudtak hova fordulni az emberek, az állatvédőkhöz mentek segítségért. Szégyennek pedig azt tartom, hogy a családon belüli erőszaknak a Büntető Törvénykönyvbe foglalását még csak most (2012-ben!!!) terjesztették elő. És ha már állatokról van szó, egy állat is képes a végsőkig megvédeni a ragadozóktól a kölykét/borját/fiókáját stb, néhány ember pedig megszüli és otthagyja a nyilvános vécében? Ilyenkor felfordul a gyomrom… és ilyenkor szoktam elgondolkodni azon, hogy a “hülye állat” biztosan sértő megszólítás e. Mert nem vagyok biztos benne. Egy állat néha ezerszer jobban védi kicsinyét, mint az ember. Az állatoknál nincs pénz és hatalom, ameddig arra szükség van, az utódukkal vannak, és nem kérnek érte semmit. Az állat az ember legjobb barátja, szokták mondani, és egy így is van.
 |
| A képen egy anya kutya látható, aki kölykeit viszi biztonságos helyre egy tűzoltási akció során |
“Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Õ csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?” (részlet a Marley meg én című filmből)
Ez a pár sor mindig könnyeket csal a szemembe, hiszen annyira igazak a sorai. Most kicsit eltértem a témától, de ha belegondolunk, nem is annyira. Egyes emberekből kiveszett minden jóérzés és emberiség, amitől az ember a társadalmi ranglétra tetején állt eddig. Kíváncsi vagyok mikor fognak bennünket beelőzni az állatok. Mert véleményem szerint, ha az emberiség ezen az úton halad tovább, hogy az a legjobb aki nagyobbat tud rúgni embertársába, aki ki tudja túrni és hátba szúrni a társait, aki megveri a gyerekét, és nem törődik vele, akkor nem a jó irányba haladunk.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy hány olyan tényező van, amivel egyes “szülők”, számomra nem-szülők, vagy mondjuk úgy, szülőnek nevezett “emberek”, akik például nem veréssel, hanem azzal veszélyeztetik gyereküket, hogy ott dohányoznak velük egy légtérben. A múltkor suliba menet egy dohányzó nem-apukát láttam, aki kerékpárt hajtva szívta jól kiérdemelt cigarettáját, a 3-4 évesre saccolt gyereke pedig mögötte ült a kisülésben. Na mire tippeltek, hova szállt a füst biciklitekerés közben? Nem sokon múlt, hogy ne menjek oda és lökjem le a bicikliről. Vagy beszéljünk arról, amit a múltkor a tévé is bemutatott: 2 éves gyerek magára rántotta a forró levest az asztalról. Mutatják a riportot: az asztal kb. 50 cm magasságban volt. És akkor meg vannak lepődve, hogy hogy a csudába?! Hát vajon hogy, a gyereknek az pont egy olyan magasság ahol meg tud kapaszkodni tipegő lévén. És akkor még mindig ott van az a kategória, aki abban élvez, hogy feltépi a gyerek száját, de hát ugye nem lehet a gyereket másként megnevelni… ez a gyerek tuti ilyen rossznak született… Tuti… csak hogy eloszlassak néhány kételyt, senki nem születik jónak, vagy rossznak, mindenki “üres lappal” (Tabula rasa) születik, és a környezeti ingerek hatására válik olyanná, amilyen. Ezért nagyon fontos a családi minta, és hogy mit teszünk és mit nem teszünk gyerekünk neveltetése érdekében. Én hálásnak mondhatom magam, mert olyan nevelésben részesültem a szüleim által, amilyet minden gyerek megérdemelne ezen a Földön. Nem éltem kastélyban, sem villában, csak egy egyszerű, felújított paraszt házikóban, de azt az édesanyám olyan otthonossá tudta varázsolni, amilyet csak a filmeken lát az ember. Nem kaptam a születésnapomra a legújabb Audi-t, de cserébe megkaptam azt, amire mindenkinek szüksége lenne: SZERETETET, GONDOSKODÁST és TÁMOGATÁST mindenek felett. Ezek pedig többet érnek a világ összes drága kincsénél.
2012 november 17. | Szerző: Juhász Luca
25. Bejegyzés
Apró örömök
Az élet olyan kiszámíthatatlan. Soha nem tudhatjuk, jót, vagy rosszat hoz. Minden nap, minden percében, minden másodpercében várjuk a csodát. Mindenki a csodára vár a rohanó, zsúfolt, bonyolult és olykor gonosz és nehéz világban. És pont ezért, mert rohanunk, hajlamosak vagyunk elmenni a csillogó igazgyöngyök mellett. Nem látjuk a fától az erdőt, úgy is mondhatnám, a szemellenző sok mindent eltakar előlünk. Nem szabad megengednünk, hogy úgy éljük le életünket, hogy közben nem figyelünk ezekre az apró dolgokra. Lehet a fűben lapulnak, vagy elbújtak egy oszlop mögé, vagy ki tudja hol vannak, mindenféleképpen a szemünk előtt valahol, és mégsem figyelünk fel rájuk, vagy csak egyszerűen nem tudjuk értékelni azt. Ha 70 évesen (már ha megérem azt a kort), otthon ülve a hintaszékemből a 30 macskám társaságában visszaemlékezem az életemre, nem azt akarom látni, hogy hajszoltam magam a siker és a karrier érdekében, és közben elfelejtettem élni. Soha nem szabad elfelejteni nyitott szemmel járni a világban, soha nem tudhatjuk mikor jön szembe velünk a szerencse, vagy egy olyan lehetőség, amire mindig is vártunk, és lehetséges, hogy csak azért nem érjük el, mert szemellenzőtől nem vettük észre, s elmentünk mellette. Igen, ott van az a misztikus “lehet” a mondatban, ami azt jelenti, nem 100% az esélye, de az életben semmi sem 100%, a halálon kívül. És még az sem teljesen, mert mi van ha holnap feltalálják az időgépet, vagy a fiatalító gépet? Nem tudhatjuk. Most nevetünk rajta, mert viccesen hangzik, de én még emlékszem, nem is olyan régen, törölgetni segítettem anyukámnak, és képzeletben elképzeltem egy gépet ami magától elmossa az edényeket, amikor megemlítettem, csak nevettünk rajta, milyen bolondos ötletei is vannak ennek a lánynak, lőn, pár évvel később ez a gép ott áll a konyhánkban. Az sms például fiatalabb, mint én. 1992-ben küldték el az első sms-t, én 91′-ben születtem, ezzel csak azt akarom mondani, hogy mára alap eszközöknek és funkcióknak tekintett dolgokat, nem is olyan régen találták fel, miért ne lehetne, hogy jövőre, vagy akár pár hónap múlva bemutatják a rák ellenszerét? Igenis lehetséges, ezért nem szabad soha feladni a reményt, soha! soha! soha! A legfontosabb dolog, hogy higgyünk önmagunkban, és mindig reméljünk, mert eljöhet egy jobb nap, ami boldogságot hozhat, és elmúlhat a nélkülözés a világon mindenhol. Most sokan gondolják, hogy szép kis álomvilágban élek én, de kérdem én, jobb lesz ha pesszimistán fogom fel az életemet, és minden nap úgy kelek ki az ágyból, hogy jajj, csak éljem túl a mai napot? Úgy jobb lenne? Nem hinném.
Az élet ajándék, mindenkinek van helye a Földön, és van valamilyen szerepe és feladata, és az a feladatunk, hogy megtaláljuk mi az, miért küldtek bennünket a játékba. Mert az élet egy játék, amit végig kell játszani, és nem szabad úgy felfogni, hogy ez egy büntetés, mert nem az, csak legyen célod, még ha az rövid távú cél is. A játékban is mindig csak annyi a cél, hogy a kívánt mezőre lépjünk és annyit gurítsunk. Van, aki hamar megtalálja létének okát, hamar beér a célba, és vannak akik évekig keresik azt, de ők se aggódjanak, hiszen, gyerekkorunkban mindannyian szerettünk volna egy évekig tartó társasjátékot, nem igaz?
2012 november 16. | Szerző: Juhász Luca
24. Bejegyzés
A pót-cselekedetek avagy a Jéghegy-modell (+18)
Mindannyiunknak vannak pót-cselekedeteink. Van aki a zsebkendőjét bödörgeti, van aki a haját csavargatja és tekergeti, vannak akik rágóznak, és vannak akik firkálják a füzetük szélét, és dohányzás is ide tartozik, valamint minden féle függőségi betegség is.
Freude az emberi lelket jéghegyhez hasonlította, ahol a vízből kilátszódó kis hegycsúcs a tudatos énünk, a víz alatti hatalmas jégtömb pedig a tudatalatti (késztetések, vágyak, dolgok, melyek befolyásolják cselekedeteinket). Innen is látható, hogy nagyon sok cselekvésünknek, nem vagyunk tudatában, valójában nem tudjuk megmondani miért tesszük amit teszünk, vagy miért érezzük amit érzünk. A legtöbb pszichológiai eseménynek kielégítetlen késztetések, és tudattalan vágyak az okai. Minden ember rendelkezik egy úgynevezett “libidóval”, ami egy nagy mennyiségű pszichikus energia, és, ha egy cselekedetet amire a libidónk késztet bennünket, elfojtunk, akkor más utat keres arra, hogy ezt a nagy energiát levezesse. Azokat a dolgokat, amiket az ösztön-én (más néven ID, mely az ösztönös magatartásokért felelős, mint pl.: veszély kerülés, szomjúság, szexuális örömszerzés stb.) elfogadhatatlan viselkedésnek tart, azokat elfolytja, mert ezek szorongást okoznak, így az elfojtással ezek a dolgok, gondolatok lekerülnek a tudatalattiba, ami olyan, mintha az ember elfelejtette volna azt. Ez serdülőkorban nyilvánul meg leggyakrabban, főleg a konzervatívabb családokban, ahol a serdülő elkezdene érdeklődni szexualitás után, de a neveltetése során azt tanulja, hogy ez helytelen dolog, ezért elfolytja ezeket az impulzusokat. Pedig ezek az impulzusok természetes dolgok, és hagyni kell őket érvényesülni, a serdülőnek meg kell ismernie saját testét, az önkielégítéssel tanulja meg kontrollálni érzelmeit és indulatait, és ez fontos része a későbbi szexuális élet kialakulásának. Soha nem szabad büntetni azt a serdülőt, akit rajtakap a szülő maszturbálás közben, mert ezzel egy rossz élmény fog tudatosodni benne, mely hatással lesz későbbi párkapcsolataira is.
Nagyon fontos a felismerés, hogy mire van valójában szükségünk? valamint, hogy ezt akarjuk e csinálni? Ez az alapja a függőségi betegségek kigyógyulásának. Illetve mindig azt mondom, a gyógyuláshoz vezető út első lépése az, hogy felismerjük a problémát, és hogy ezen változtatnunk kell.
Sok féle fajta pót-cselekvés létezik, melyek lehetnek egészen hétköznapitól komolyabb, és veszélyesebbekig. Enyhének tekintjük az előbb felsoroltak mellett még az ujj ropogtatást, takarítás mánia, és még sorolhatnám, és ide tartoznak súlyosabb pótcselekvések is, mint amilyen az öncsonkítás is. Ez több formában megjelenhet az illetőnél, van, aki csak kisebb sebeket ejt magán, például karmolással, vagy kiharapdálja a száját, súlyosabb formában a bőr mélyebb rétegeit is érintik, melyek súlyos vérzést és fertőzést okozhatnak. Van olyan is, amikor nem éles tárgy a felhasznált eszköz, hanem valamilyen tompa tárgy, akár egy kemény felület, melybe beleüthet, belerúghat. A cél: megszabadulni a lelki fájdalomtól. Ennek érdekében nem számít mit tesz, csak szűnjön meg a sötét, mélybe zuhanó érzés.
Egy életed, egy halálod van. Ne szúrd el ezt az egy lehetőséget, mert most még fel sem tudod fogni mekkora ajándékot kaptál a sorstól. Élvezd és használd ki ezt a lehetőséget, mert különben örökké bánni fogod, hogy nem tetted és eldobtad magadtól.
2012 november 10. | Szerző: Juhász Luca
23. Bejegyzés
Diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia 2. rész
Az előző bejegyzésemben a diszlexiát tárgyaltam ki, akkor most jöjjön a “maradék”. És ha már itt tartunk a logopédia témakörnél, arra lennék kíváncsi, szeretnétek e hallani más beszédfejlődési problémákról, úgy, mint pöszeség, hadarás, dadogás? Megpróbálok holnap egy szavazást feltenni erről, szeretném ha minél többen visszajeleznétek, hiszen ez a blog Értetek van, és arról szeretnék írni, ami érdekel benneteket. És akkor hol is hagytuk abba? Ja igen, a diszkalkulia:
Diszkalkulia
A diszkalkulia oka ugyancsak idegpálya sérülés, mint a diszlexiánál, illetve beszélhetünk még szerzett diszkalkuliáról is, amikor valamilyen baleset miatt veszti el a delikvens a matematikához fűződő kapcsolatát. A diszkalkulia nagyon sokáig rejtve marad, általában a középiskolában derül rá fény, ennek viszont az a hátránya, hogy nem viszik időben gyógypedagógushoz a gyereket, így kezdődik a véget nem érő hajsza a suliban a tanárokkal, osztálytársakkal, a szekálások, hogy “hülye” meg “lusta” a gyerek, és arra senki nem gondol, hogy komolyabb gondok is állhatnak a háttérben, mint az a puszta valóság, hogy a gyerekek utálják a matekot.
Tünetei:
- Gyakori nehézségek számoláskor,
- Nehezen tudnak számokat összehasonlítani,
- Gyakran számolnak ujjaikon, (én még mindig, pedig nem vagyok diszkalkuliás 😀 )
- Gondot jelent a visszajáró leellenőrzése és az idő leolvasása mutatós óráról. (érdekes, én pont fordítva vagyok az órákkal, a digitálissal vagyok bajban… 😀 )
- Nem tudnak pénzügyi terveket készíteni, (…hát khm… )
- Nem vagy csak nagyon pontatlanul tudják megbecsülni egy kosárban levő termékek árának összegét, tárgyak súlyát és távolságát, és az eltelt időt. (na jó, lehet mégis diszkalkuliám van?…)
- Nehezen igazodnak el menetrendeken, órarendeken.
- Jól teljesítenek viszont azokból a logikát igénylő tárgyakból, amelyek nem tartalmaznak magasabb szintű számolást, például fizikából vagy geometriából.
- Rossz időérzék.
- Jobb és bal oldal tévesztés, égtájakat, még iránytű segítségével is nehezen ismerik fel.
- Rosszul vagy egyáltalán nem tudnak eligazodni elforgatott térképeken.
- Nehezen értik és jegyzik meg a matematikai szabályokat, képleteket, sorozatokat.
- Nehezen jegyzik meg számolást igénylő, vagy bonyolult pontozást használó játékokban, hogy ki hogy áll (pl.:póker).
- Nehézségeik vannak a sorozat megjegyzésével matematikán kívül is, pl.: tánclépések.
- Különféle lelki problémák alakulhatnak ki, akár matematikafóbia is, a fent leírtak miatt.
Kezelés: Gyógypedagógiai kezelés, illetőleg a gyógypedagógiai team munkának nagy szerepe van, melybe logopédus, gyógypedagógus, pszichológus, gyerekorvos együttes munkájára van szükség. Időben való észrevétel. Ezért fontos, hogy ha a fent leírtakkal találkoztok, vagy tudjátok, hogy valaki szenved hasonlóval körülöttetek, akkor ne gúnyoljátok ki, hanem próbáljatok neki segíteni!
Diszgráfia:
Írás és helyesírás gyengeségről van szó. Okai lehetnek anatómiai éretlenség, a kéz éretlensége; érzékszervi problémák, (hallás, látás, finommotorika); szociális ok, ha nem meséltek eleget a gyereknek, nincs szókincse és manipulációs készsége, ezt lehet úgy fejleszteni, hogy asztalra kiszórunk különböző apró magvakat, és válogassa szét a gyerek, ehhez a csipeszfogásra lesz szüksége, ami fejleszti a kezét. Még egy ok lehet, ha óvodában nem szeretett rajzolni, akkor nehéz lesz az iskolában a vékony ceruzával írnia.
Tünetei:
- Rossz kéztartás ( a csuklóját befelé fordítja, így tolja, és nem húzza a ceruzát)
- Nem jó a ceruzatartás
- Görcsösség (ezt fel lehet ismerni arról, hogy a ceruza hegye mindig féloldalgósan van elkopva, ezen az órán stresszel a diák)
- Gyakori együttmozgás (pl.: kint a nyelve)
- Lassú az írása
- Nem tudja betartani a sort
- Változik a betűk dőlésszöge
- Változik a betűk nagysága
- Szabálytalan betűformák írása
- Gyakori áthúzások, radírozások a füzetében
- Gyakran nem kapcsolja össze a betűket
- Betűtévesztés (ugyanúgy, mint a diszlexiánál)
- Szótagkihagyás, betoldások, helyesírási hibák
- Hasonló kezdetű betűk felcserélése (pl.: h=k –> írásban ugye mindkettő hurokkal kezdődik)
Ha olvashatatlan az írásom, akkor én is diszgráfiás vagyok? Nem lettem diagnosztizálva, de az orvosok megirigyelhetnék, mert ronda írás bajnok vagyok, szerencsétek, hogy a blogomat gépelni tudom, ellenben lehet hogy nem lenne ennyi olvasóm. 🙂
Remélem hasznosnak találtátok a mai bejegyzést, és nem győzöm hangsúlyozni, ez nem kigúnyolni való dolog, legyetek együtt érzőek, és segítsetek a társaitokon, akik ezekkel a nehézségekkel küzdenek a mindennapjaikban. És pont ezért, legyetek hálásak minden nap, hogy ha ti ezektől mentesültök, mert nem könnyű, és azzal nem teszitek könnyebbé társaitok életét, ha még ezek mellé bántjátok és piszkálódtok is.
2012 november 7. | Szerző: Juhász Luca
22. Bejegyzés
Diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia 1. rész
Egyik kedves olvasóm kérésére írok nektek most ezekről a témákról, mégpedig az olvasási-, írás-, és számolási részképesség csökkenéséről. Mivel tavaly volt szerencsém választható tantárgy keretében logopédiát tanulni, ezért tanultam a témáról, így nem idegen számomra a fent említett zavarok.
Az ember miután meglátja a napvilágot, fokozatosan alakul ki a beszédkészsége. Ennek kialakulásához több tényező jelenlétére van szükség, ezek pedig:
– ép idegrendszer,
– ép beszédszervek,
– ép hallás,
– az ép látást pedig zárójelben jegyezném meg, mivel nem alapfeltétel, de elősegítője a beszéd kialakulásának.
A beszédértés azért jelenik meg hamarabb, mert már az anyaméhben kialakul, hiszen a magzat hallja mindazokat a rezgéseket, interakciókat, hangokat, melyek az anya környezetében voltak, a kilenc hónapnyi “vakáció” során. És ezért is van az, hogy a csecsemő megismeri édesanyja hangját. Miután megszületik az újszülött, folyamatos interakcióba kerül, hangokat hall, az emberek beszélnek hozzá, és a körülötte lévő emberekkel, és itt a lényeg, hogy beszélnek hozzá. A legnagyobb hiba, amit a szülők elkövetnek gyerekeikkel, az, ha leültetik a tv-elé, és órákat azt nézi a gyerek, mert ugyan onnan is hall hangokat, de a tévé nem fog visszabeszélni, így nem kap megerősítést a gyermek, ergo nem tanulja meg, hogyan válaszoljon és reagáljon egyes helyzetekben. A világ összes pontján élő csecsemő ugyanazokat a hangokat kezdi el képezni, és a szülő megerősítése alapján fognak kialakulni a saját anyanyelvéhez szükséges hangok, a többi hang pedig, amikre nincs szükségünk, kiesnek. Ezért nagyon fontos, ha a csecsemő elkezd gagyogni, az édesanyja (illetve aki vele van) visszaismételje a helyes hangokat. A tv nem fogja ezt megtenni.
Diszlexia:
Ez az olvasási részképesség csökkenése.
Okai:
- Öröklődés,
- Idegrendszer tökéletlen érése, oxigénhiányos állapot,
- Beszédfejlődési probléma (pl.: pöszeség, megkésett beszédfejlődés után, vagy szegényes szókincsű gyerekeknél stb.)
- Hallás romlás (ha nem jól hallja, nem is tudja jól leírni, majd helytelenül olvassa vissza)
- Látás (mikro kettős látás, általában azokat a betűket látják nehezen és keverik össze, amik csak kicsit különböznek egymástól, pl.: ú=ű, ó=ő, h=k, h=n –> ugye látjuk, hogy ezek a betűk csak egy egy vonalkában, vagy ékezetben térnek el.)
- Rossz olvasás-tanítási módszer (igen, itt lehet szidni az iskolát 😛 , az a lényege, hogy a legtöbb iskolában az ABC szerint tanítják sorba a betűket, ami az előző példa alapján nem jó, hiszen ugye az: ó=ő, ú=ű, i=í stb. betűk egymás után következnek, és ezeket a legkönnyebb összecserélni.)
- Dominancia zavar (ennek az a lényege, hogy szükségünk van dominanciára, hogy el tudjuk olvasni az ól=ló párost, ha nincs dominancia, vagy valamilyen zavara van, akkor elveszik a tükörkép, és mindkét oldalon ugyanazt a szavat látja, pl. az egyenlőségjel mindkét oldalán “ól” szavat olvassa, és a “ló”-t nem látja. A dominancia zavarhoz tartozik még, és ezt érdekesnek tartom megemlíteni, hogy attól függően, hogy melyik a domináns szemünk, olyan kezesek leszünk. Ha valakinek a bal szeme a domináns, bal kezes lesz, ha a jobb, akkor jobb kezével fog nyúlni a tárgyak után. Ha a szülő ezt szándékosan megcseréli, mert úgy gondolja, hogy nem szeretné, ha a gyereke bal kezes legyen pl, akkor is ki fog alakulni a dominancia zavar, így ezeknél a gyerekeknél nagyon gyakoriak a disz-es zavarok.)
Tünetei:
- Betűtévesztés: ilyen lehet a betűkihagyás általában mássalhangzók torlódásánál, (pl.: zöld helyett “ződ”); betűtoldás (többet mond mint ami valóban le van írva); betű csere (akusztikus hasonlóságon alapuló betűknél, pl.: volt=folt). Gyakran előfordul még az a hiba is (hogy még egy kicsit ellenem hangoljam a tanítókat), hogy a “p” betűt úgy tanítják, hogy kiejtése szerint “pé”-nek mondja a tanító, így a gyerek a későbbiekben a “pék” szót úgy fogja leírni, hogy “pk”, hiszen a tanító úgy tanította, hogy az első betű a “pééé..”, és így szépen összevonja.
- Értelmezési hiba (ami nincs a szókincsében, nem tudja értelmezni. Ezért kell minél többet olvasni a gyereknek, amíg önmaga meg nem tanul olvasni.)
- Fejletlen szókincs (relációs szókincsre vonatkoztatva: alatt, fölött, mellett stb.)
- Magatartásbeli tünetek (ha nagyok az elvárások az irányába, akkor szorongani fog)
- Aritmia (a magyar nyelv gyönyörei: a szótagolás a ritmushoz kapcsolódik)
- Testséma zavar (először ismernie kell, hogy melyik testrésze hol van, pl.: tudja megmutatni hol az orra)
- Motoros zavar (az agyfélekéket összekötő pályák a mozgással fejlődnek, és vastagodnak, ezért fontos a mászás kialakulása csecsemő korban, ha ez nem volt jelen, akkor a mozgás zavaron kívül más agyi pályák kialakulása is gyengébb lesz)
- Dominancia zavar (lsd. előző felsorolás) (5 éves korig normális, ha ez után is fennáll, akkor beszélünk zavarról)
- Tér-idő koordinációs zavar (mikor van reggel, este, tegnap-holnap stb)
- Emlékezet (egy iskolás gyereknek 4-5 dolgot meg kell tudnia jegyeznie egyszerre, ez a tollbamondás alapja, lehet akusztikus /hallási/, vizuális /látási/, és taktilis /tapintási/ emlékezet.)
A terápia hosszan tartó, 2-3 évig is eltart, először a motorikát, majd a látást és a hallást próbálják fejleszteni, és ezek együttes jó működésére van szükség.
Remélem, hogy most senki nem fog odaszaladni anyukához, hogy anyu tuti azért vagyok diszlexiás, mert nem meséltél nekem eleget, ez azért nem ilyen egyszerű, több tényező kell hozzá, és a tanítónéniknek sem kell nekirontani holnap reggel a suliban, hogy nem tanította rendesen a betűket, hiszen a betű tanítást nem a tanítónő saját magától találta ki, hogy így kell tanítani, hanem így van előlátva, persze ezen a módszeren mostanra igyekeznek változtatni a legtöbb helyen.
A másik két témába most nem kezdenék bele, mert nem akarok unalmas regényeket írni, még a végén meguntok. 😉 Szóval legközelebb várlak Benneteket a diszgráfia és diszkalkulia témakörökkel.
2012 november 2. | Szerző: Juhász Luca
21. Bejegyzés
Betegség a másság?
2. rész
Azért ugyanaz a cím, mert ez a cím alatt, azt szerettem volna írni, amit most fogok írni, csak az előzőnek a bevezetője után kicsit elkapott a beszéd-menés, és a filozófiai gondolataim magukkal sodortak egy kicsit más irányba, és mikor annak a végére értem, úgy gondoltam már nem kezdek bele ebbe, mert nagyon hosszú lenne, és mint fiatal, én is utálok hosszú cikkeket olvasni, még ha annak a tartalma érdekel is.
Lehet, hogy egy páran meg fognak botránkozni a mai bejegyzésemen, ezért megpróbálom finoman tálalni azt, hogy a homoszexualitás nem betegség! Sokan azt gondolják, hogy Isten úgy teremtett bennünket, hogy a férfiak a nőkhöz, a nők pedig a férfiakhoz vonzódjanak, pedig ez nem így nem így van, személyes véleményem szerint az azonos neműekhez való vonzódás ugyanolyan értékkel bír, mint a különböző neműeké. Miért baj az, ha valaki a csokifagyit más a vaníliát szereti? Miért kell, hogy befolyásolja az embereknek a megítélését az, hogy milyen a szexuális élete? Szerintem nem ez alapján kellene valakit elítélnünk, vagy megismernünk, mert attól, hogy a saját neméhez vonzódik, még ugyanolyan ember mint én vagy Te! Semmiben sem különbözik. Ugyanúgy érez, ugyanúgy lélegzik ugyanolyan szükségletei vannak mint bármelyikünknek, és egyesek mégis úgy kezelik őket, mintha külön “faj” lennének. Véleményem szerint nem kellene ennyire elítélni a homoszexualitást. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki mit csinál a hálószobában és kivel. Sokszor azon akadnak fel az emberek, hogy a homokosok terjesztik a HIV-vírust, holott ez nem igaz, a heteroszexuálisok is ugyanolyan mértékben terjesztik, ha nem használnak gumi óvszert, illetve ha gyakran cserélik szexuális partnerüket. Tény, hogy az anális közösülés nagyobb veszélyeket vonzz maga után, de ha egy homoszexuális pár betart minden higiéniai eljárást, védekeznek, és nem naponta cserélik a partnerüket, valamint rendszeresen járnak szűrővizsgálatokra, akkor ezek a dolgok szépen kiküszöbölhetőek, és ha belegondolunk, a heteroszexuális pároknál is ugyanúgy terjednek a nemi betegségek, ha nem tartják be az előbb felsoroltakat.
Ezen kívül azt is hallottam már, hogy az “állatvilágban sincs jelen”- hát ez megint csak nagy tévedés, mert igenis jelen van, erről tanulmányok is vannak, azon kívül az embereknél egy csomó minden más van, ami az állatoknál nincs, szóval nem lehet összehasonlítást vonni a két nem között. A lényeg a lényeg, a homoszexuális ember is ugyanolyan ember, mint bárki más, nem ítélhetünk el valakit, csak azért mert a saját neméhez vonzódik. Homoszexualitás mindig is volt, csak nem merték az emberek felvállalni, az előítéletek miatt, és a meghurcolások miatt, de szerencsére a világon egyre több helyen kezdik elfogadni, és a meleg párok törvényes házasságát is, Európában is egyre több országban elfogadják, amivel nagyon is egyet értek, hiszen “All love is equal”- “Minden szeretet egyenlő”, és senkinek nincs joga ezt befolyásolni azzal, hogy leszólja a melegeket!
Remélem, hogy jó páran elgondolkoztok ezen, mielőtt legközelebb le “hülye buziztok” valakit a környezetekben.
“All love is equal!”
Ezen kívül azt is hallottam már, hogy az “állatvilágban sincs jelen”- hát ez megint csak nagy tévedés, mert igenis jelen van, erről tanulmányok is vannak, azon kívül az embereknél egy csomó minden más van, ami az állatoknál nincs, szóval nem lehet összehasonlítást vonni a két nem között. A lényeg a lényeg, a homoszexuális ember is ugyanolyan ember, mint bárki más, nem ítélhetünk el valakit, csak azért mert a saját neméhez vonzódik. Homoszexualitás mindig is volt, csak nem merték az emberek felvállalni, az előítéletek miatt, és a meghurcolások miatt, de szerencsére a világon egyre több helyen kezdik elfogadni, és a meleg párok törvényes házasságát is, Európában is egyre több országban elfogadják, amivel nagyon is egyet értek, hiszen “All love is equal”- “Minden szeretet egyenlő”, és senkinek nincs joga ezt befolyásolni azzal, hogy leszólja a melegeket!
Remélem, hogy jó páran elgondolkoztok ezen, mielőtt legközelebb le “hülye buziztok” valakit a környezetekben.
“All love is equal!”
2012 december 3. | Szerző: Juhász Luca
29. Bejegyzés
Az emberek és az a nagy lepcses szájuk…
Oldal ajánlása emailben
X