1.0Luca Mami Tanácsaihttps://lucamamitanacsai.cafeblog.huJuhász Lucahttps://lucamamitanacsai.cafeblog.hu/author/luciajuhasz91gmail-com/<div dir="ltr"><h2><span>13. Bejegyzés</span></h2><div></div><div><span>A tegnapi fejezetben említettem, hogy ez egy több fejezetes rész lesz az elkövetkezendőkben, hát íme a folyatásban az identitás és a teljesítmény krízisek.</span></div><br><div><a href="https://lucamamitanacsai.cafeblog.hu/files/2012/10/eletkori-krizisek.jpg"><img border="0" height="320" src="https://lucamamitanacsai.cafeblog.hu/files/2012/10/eletkori-krizisek.jpg" width="248"></a></div><h3><span>Az identitás krízis</span></h3><div><span>Ebben a krízis szakaszban a serdülő nem tud különbséget tenni a képzelet és a valóság között. Mindent összemosódottnak érez. Nagyfokú érzelmi labilitás jellemzi. Ekkor van az, hogy mindenért megsértődik, az építő kritikákat rosszul fogadja, azt hiszi mindenki rosszat akar neki, és nagyon könnyű a lelkébe gázolni, egyetlen ártatlan mondattal is, amit mi esetleg viccből mondtunk, és semmilyen hátsó szándék nem volt mondandónkban, ő mégis nagyon a szívére veszi ezeket a dolgokat. És most ez a bejegyzés szóljon akár felnőttnek, akinek van tini gyereke, és tudja meg, hogy a tini nem csak "hisztizik", hanem ez egy természetes folyamat, és ugyanúgy szóljon nektek is, fiúk-lányok, akik benne vagytok ebbe az "elviselhetetlenül nyomorult időszakban", és tudjátok, hogy a felnőttek és mások akik köröttetek vannak, sokszor nem bántásból mondanak dolgokat, csak viccből, és tudom, mondani könnyű, főleg hogy még genetikailag is így vagyunk kódolva, hogy besértődjünk ezeken a kijelentéseken, főleg mi, lányok, de próbáljátok meg nem úgy felfogni ezeket az interakciókat, mintha az egész világ az ellenségetek lenne. Higgyétek el, könnyebb úgy. A szerb nyelvben van egy ilyen mondás, hogy <i>"Samo opušteno"</i> amit nehéz lefordítani magyarra, mert nem adja vissza a lényegét, de valami olyasmi, hogy "<i>Csak lazán" "Csak nyugodtan" "Ne vedd komolyan" </i>olyasmit akar kifejezni, hogy </span><span>éld az életed könnyedén, aztán úgyis lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy, és minden rendben lesz egyszer. ;)</span></div><div><span>Jellemző tünetei még a nyugtalanság, önmagába zárkózás, senkit nem képesek közel engedni magukhoz, egy falat építenek maguk köré, melyből a mai modern technikának köszönve kialakult a számítógép függőség, ezen kívül  passzivitás és a beilleszkedési zavarok. Ezek mind mind egyike következik a másikából. A fal felhúzása miatt nem mer és nem is akar másokkal barátkozni, ebből kifolyólak elszigetelődik a saját kis világába, a komputerével/laptopjával és nem képes szociális kapcsolatok kialakítására. A számítógép függőség pedig két másik komolyabb problémát is szül, ezek pedig az evészavarok és az alvászavarok. </span></div><div><span>Ezek a dolgok általában annak köszönhetőek, hogy más az a szerep amire vágynak, mint az ami valójában van. De mivel ez egy természetes folyamat, így az esetek nagy része magától megoldódik, akkor van probléma, ha ezek a tünetek később is fennmaradnak, ilyenkor ez csap át önértékelési, önbecsülési problémákba, valamint komoly depresszióba, ami kezelést igényel.</span></div><div><a href="https://lucamamitanacsai.cafeblog.hu/files/2012/10/20120410-anyaskodj-gyilkossa-nevelhetnek-a-szamitogepes5.jpg"><img border="0" height="213" src="https://lucamamitanacsai.cafeblog.hu/files/2012/10/20120410-anyaskodj-gyilkossa-nevelhetnek-a-szamitogepes5.jpg" width="320"></a></div><div><span><br></span></div><h3><span>Teljesítmény krízis</span></h3><div><span>Minden serdülő életében eljön egy olyan szakasz, amikor kicsit megromlik a teljesítménye. A suliban vagy otthon, vagy az edzéseken egyaránt. Persze, hiszen egy csomó változáson megy keresztül a testünk, keressük önmagunkat, és nehezen koncentrálunk bármire is. Van akinél ez a hanyatlás gyorsan elmúlik, és összeszedi magát, van akinél ez elhúzódik. Az, hogy kinél mennyi ideig áll fenn, több dologtól függ:</span></div><div><ul><li><span><i>milyen a szülői minta</i> (hogy otthon értékelik e a jó jegyeket, vagy nem számít, és már kisiskolás korában úgy nevelik a gyereket, hogy "csak az átmenő meglegyen")</span></li><li><span><i>korábbi megerősítésektől</i> (hogy korábban mennyire értékelték a teljesítményét)</span></li><li><span><i>kortárs nyomás</i> (szerintem senki előtt nem ismeretlen az, amikor 5-t kapunk egy tárgyból, és rögtön "stréberek" meg "tanár kedvencek" leszünk az osztály szemében)</span></li><li><span><i>önértékeléstől</i></span></li><li><span><i>és annak a fokától, hogy a serdülő mennyire lázad</i>. </span></li></ul></div></div>rich