{"version":"1.0","provider_name":"Luca Mami Tan\u00e1csai","provider_url":"https:\/\/lucamamitanacsai.cafeblog.hu","author_name":"Juh\u00e1sz Luca","author_url":"https:\/\/lucamamitanacsai.cafeblog.hu\/author\/luciajuhasz91gmail-com\/","title":"Apr\u00f3 csod\u00e1k","html":"
\"Forr\u00e1s:<\/a><\/dt>
Forr\u00e1s: http:\/\/manzardcafe.blog.hu\/2012\/02\/18\/tavaszcsalogato_apro_csodak_felnagyitva<\/em><\/span><\/dd><\/dl>\r\n

M\u00e1r egy ideje nem ragadtam \"tollat\". Volt. aki hi\u00e1nyolta, ez\u00e9rt p\u00e1rszor megragadtam a virtu\u00e1lis jegyzett\u00f6mb\u00f6m, de hi\u00e1ba. Vagy nem j\u00f6tt az ihlet, vagy ha j\u00f6tt, akkor a v\u00e9g\u00e9n b\u00f6lcsebbnek l\u00e1ttam, ha ink\u00e1bb magamba fojtom. Az eddigi \u00edr\u00e1saimra az volt jellemz\u0151, hogy arr\u00f3l \u00edrtam, ha valami felbosszantott, vagy valami olyannal nem \u00e9rtettem egyet, amin egy\u00e9bk\u00e9nt nem tudok v\u00e1ltoztatni, \u00edgy v\u00e9gs\u0151 elkesered\u00e9semben ki\u00edrtam magamb\u00f3l a bossz\u00fas\u00e1got. Azt\u00e1n ez vagy tetszett valakinek, vagy nem. Az igazs\u00e1g az, hogy a H\u00fasv\u00e9ti hazal\u00e1togat\u00e1sunk kapcs\u00e1n is volt egy \"kisebb\" bossz\u00fas\u00e1gom, de azt\u00e1n csak a csal\u00e1dom nyak\u00e1ba z\u00fad\u00edtottam a bilit, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, nem teszem nyilv\u00e1noss\u00e1gra, hiszen nem lenne sz\u00e9p szer\u00e9ny kis egyh\u00e1zunkr\u00f3l \u00e9s a papb\u00e1csir\u00f3l \u00edrni... (Megnyugv\u00e1som gyan\u00e1nt azt\u00e1n \u00edrtak a t\u00f6rt\u00e9ntekr\u0151l m\u00e1sok \u00fagyis.) De ez m\u00e1r r\u00e9gi t\u00f6rt\u00e9net, l\u00e9pj\u00fcnk is tov\u00e1bb.<\/p>\r\n

Az elm\u00falt egy \u00e9vben, mi\u00f3ta utolj\u00e1ra \u00edrtam, sok minden t\u00f6rt\u00e9nt velem, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg ez\u00e9rt is nem jutottam oda, hogy ezekb\u0151l mind bejegyz\u00e9st \u00edrjak. P\u00e1rkapcsolat, k\u00f6lt\u00f6z\u00e9s, munkahelyi bizonytalans\u00e1g, azt\u00e1n munkahelyv\u00e1lt\u00e1s, majd ism\u00e9t a v\u00e1lt\u00e1s lehet\u0151s\u00e9ge. Hiszen nem \u00f6nsz\u00e1ntamb\u00f3l v\u00e1ltottam el\u0151sz\u00f6r. \u00c9s azt\u00e1n Kar\u00e1csony el\u0151tt megkaptam az \u00fajabb lehet\u0151s\u00e9get, hogy f\u00e9l \u00e9v ut\u00e1n, \u00fajra azt csin\u00e1ljam amit szeretek. Kevesebb\u00e9rt ugyan, \u00e9s bizonytalanabb is a szerz\u0151d\u00e9s id\u0151tartama, de m\u00e9gis... m\u00e9gis az a munka, amit el\u0151tte egy \u00e9vig \u0171ztem, amiben megtal\u00e1ltam magam, amit sz\u00edvesen csin\u00e1lok. Ahova reggel (a szok\u00e1sos ny\u0171g\u00f6s kor\u00e1nkel\u00e9s ut\u00e1n) \u00f6r\u00f6mmel megyek be, \u00e9s tervezgetve v\u00e1rom a m\u00e1snapokat. Mert szeretem amit csin\u00e1lok. \u00a0Az\u00e9rt tanultam v\u00e9d\u0151n\u0151nek, mert kisbab\u00e1kkal \u00e9s v\u00e1rand\u00f3s any\u00e1kkal szerettem volna dolgozni. Azt\u00e1n valami m\u00e9gis megv\u00e1ltozott, mikor v\u00e9gz\u0151s koromban betekint\u00e9st nyerhettem az oktat\u00f3im \u00e1ltal az iskolav\u00e9d\u0151n\u0151i\u00a0munkak\u00f6rbe, \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a blogol\u00e1s \u00e9s kor\u00e1bbi seg\u00edt\u0151 csoportom is hat\u00e1ssal volt erre. Ez m\u00e1r a m\u00e1sodik tan\u00e9vem az iskol\u00e1ban, \u00e9s m\u00e1r kezdenek megismerni az utc\u00e1n a gyerekek. Hallom, amikor reggel megl\u00e1tnak iskol\u00e1ba menet, \u00e9s \"odas\u00fagj\u00e1k\" az \u0151ket k\u00eds\u00e9r\u0151nek, hogy \"N\u00e9zd anya, az a v\u00e9d\u0151n\u00e9nink\". Vagy mikor d\u00e9lut\u00e1n induln\u00e9k haza, a biciklit\u00e1rol\u00f3 fele menet let\u00e1madnak, hogy kinek hogy gy\u00f3gyult m\u00e1r be a p\u00e1r nappal kor\u00e1bban bek\u00f6t\u00f6tt horzsol\u00e1sa. Ezek\u00e9rt \u00e9rdemes minden reggel bemenni, \u00e9s \u00e9rt\u00fck lenni. Persze, \u00edgy az \u00e9v v\u00e9ge fele, \u00e9s a \"csod\u00e1latos tavaszi id\u0151\" hat\u00e1s\u00e1ra m\u00e1r \u00e9n is f\u00e1radok, \u00e9s kezdek t\u00fcrelmetlen lenni, de m\u00e9g ez sem el\u00e9g ahhoz, hogy megb\u00e1njam a d\u00f6nt\u00e9semet. Egyenl\u0151re csak december 31-ig, de teljes\u00fcltek az \u00e1lmaim. A szeretett v\u00e1rosomban \u00e9lek, a szeretett f\u00e9rfival, \u00e9s azt a munk\u00e1t csin\u00e1lom, amire mindig is v\u00e1gytam. B\u00edzom benne, hogy ez \u00edgy is marad m\u00e9g hossz\u00fa-hossz\u00fa \u00e9vekig, \u00e9s nem t\u00f6ri meg a sorsom gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00fatj\u00e1t valami. K\u00edv\u00e1nom minden kedves olvas\u00f3mnak, hogy legyenek ugyanolyan boldogok, mint amilyen \u00e9n vagyok. Az \u00e9let mindig rejteget meglepet\u00e9seket, nem mindig j\u00f3 meglepiket, a sorsunk \u00fatjai kif\u00fcrk\u00e9szhetetlenek, g\u00f6cs\u00f6rt\u00f6sek olykor, de ha nem a g\u00f6dr\u00f6kben elter\u00fclve siratjuk a m\u00faltat, \u00e9s a jelen szomor\u00fas\u00e1gait, hanem kin\u00e9z\u00fcnk a Nap fel\u00e9, akkor megl\u00e1thatjuk a sz\u00fcrke h\u00e9tk\u00f6znapokban az apr\u00f3 csod\u00e1kat.<\/p>","type":"rich"}