Alázat…
2014 december 4. | Szerző: Juhász Luca |
Reggelente, miközben munkába indulva várom a buszt, (már amikor várom, bár legtöbbször ő vár engem, mert persze akármennyire is igyekszem időben elkészülni, mindig sikerül valamivel elszöszmötölni olyannyira, hogy rohannom kell a buszra), a szemközti buszmegállóban lesem a leszálló utasokat, ebben a már-már igencsak csípős hideg időben.
Újszeged ezen részére csak egy buszjárat jár, így ha az az egy befut, annyi ember jelenik meg hirtelen, amennyit el sem tudok képzelni, hogy egyáltalán hogy fértek fel, és hogy nem tört ki a busz kereke mire ideértek a nagy tömegtől. Látom a még álmos szemű diákokat, akik érkeznek a középsulijukba, egy két nyugdíjas nénit, akik felpakolva, nagy csomagokkal bicegnek, ők már megjárták a piacot, és néhány felnőttet, középkorút, akik nyilván munkába igyekeznek. És látok még valamit, illetve még valakit. Egy négylábú barátot, akin piros mellény van fehér kereszttel, és a gazdáját vezeti. Összeszorul a szívem, hogy abban a gyönyörű kutyában mennyi alázat, türelem, elhivatottság van, hiszen ő kettejük életéért felel. Kikerüli az előttük lévő gödröt, hogy a gazdája ne botoljon meg, holott ő nyugodt szívvel át is ugorhatná, vagy a másik oldalról is megkerülhetné. De ő kimérten végignéz az eseményeken és a látottak után a gazdája felé lép, így kikerülve a gödörbe zuhanást. Türelmesen leül a zebránál amikor piros a lámpa, majd jelzésre elindul, nyíl egyenesen, de továbbra is nyugodt, kimért léptekkel a túloldal felé. És igen, tudom, hogy ők betanított, kiképzett kutyák, de akkor is van bennük egy fajta hitvallás, ami nagyon sok emberből hiányzik sajnos… Egyfajta hivatás, amit a segítő szakmákban szoktunk emlegetni. Úgy gondolom, ők is hozzánk tartoznak. Lehet, hogy nem végeznek egyetemet, vagy nem tesznek szóbeli vizsgákat, de ugyanolyan méltón megérdemlik szolgálatukért az elismerést, mint megannyi egészségügyi dolgozó.
Szóljon hát értük ez a rövid, de számomra sokat mondó bejegyzés, mondhatnám úgy is, ezzel fejet hajtanék a munkájuk, akarom mondani a HIVATÁSUK előtt, amiért ekkora szívvel és lélekkel teszik a dolguk nap, mint nap, a rossz idővel is dacolva felelnek saját, és gazdájuk életéért a végletekig.
- A kép forrása: http://www.hotdog.hu/vandor_1/gondolataink/alazat
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: