Első lépések…
2014 október 12. | Szerző: Juhász Luca |
Ismét eltelt két hónap, mióta utoljára írtam. Nehéz tollat/billentyűzetet ragadnom mostanában. Régen naponta jött az ihlet, és csak írtam és írtam. Pedig cseppet sem mondható sivárnak, vagy üresnek az elmúlt két hónapom. Sőt, talán több esemény zajlott le bennem az elmúlt két röpke hónapban, mint egész év folyamán. Lehet ezért is volt nehéz írni. A sok történés, és izgalom lefárassza az embert. És nem tudtam kiemelni egyet, amit leírhatnék. Hát most így utólag megpróbálom akkor.
Megtettem első lép
éseimet felnőtt életembe vezető utamon. Elkezdtem dolgozni. Végre “igazi felnőtt” lettem. Sokáig vártam az álom munkahelyre, ami ugyebár nem is lehetne más, mint Szeged. De sajnos ez nem jöhetett össze, a Szegedre várakozók listája ugyanis végtelen. Így hát elfogadtam a soron következő, utamba szálló lehetőséget. Úgy gondoltam, most már bármi jó, csak a szakmámat gyakorolhassam. És végül tényleg jó volt. A reggeli, akarom mondani, a hajnali ébredéseket leszámítva, és hogy mire hazaértem a 60 km-es útról már eltelt a nap, imádtam belibbenni szépen felöltözve a munkahelyemre, lepakolni a saját asztalomhoz, a saját forgós-kerekes székemhez, majd megfőzni a hűvös délelőttök mellé a meleg teát, és beleásni magam az új gondozottak listájába, végigböngészni a terheseim állapotát, és az esetleges szülés értesítőket keresni. Alig vártam a kicsiket, akiket felmérhetek, lemérhetek, és megnézhetem a pici babócákat, akik az ÉN saját babáim, gondozottaim, és akikért én felelek. Akik majd pár év múlva mosolyogva köszönnek nekem az utcán, óvodába menet, hogy “Szia védőnéni!”. Megszerettem a munkahelyem, a munkatársaimat, és a várost is, ahova napokon belül költöztem volna. Felkészültem egy önálló életre, amiben egyedüli lakosa vagyok a kis lakásnak, ahol macskát tarthatok, ha akarok, már pedig akarok. És aztán jött a nagy meglepetés, a semmiből, egyik napról a másikra, a régóta dédelgetett álom megvalósulni látszott. Szeged. Ajánlat Szegedről. Egy héttel korábban mindent dobtam volna el, és gondolkodás nélkül rohantam volna haza aláírni a szerződést. Akkor azonban, abban a pillanatban, mikor már megszerettek, és megszerettem azt, ahol vagyok, és amit csinálok, nehéz volt a döntés. Nehéz volt megbántani azokat, akik megbíztak bennem, és akik életem első, igazi munkáját biztosították számomra. Ahonnan elindítottam első nagy lépéseimet, a nagy betűs életbe. Mégis, mikor másnap reggel felkeltem, tudtam, mi a helyes lépés. Mindig azt szajkózzák mindenhol, kövesd az álmaidat. Hát, én most követem az álmaim, megvalósítom azt, amit az élet az utamba sodort, valószínűleg nem véletlenül, hiszen véletlenek nincsenek, és megélem azt, amire mindig is vágytam. Szeged.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: