Bemutatkozás
Üdvözöllek kedves olvasó!
Örömmel fogadom, hogy olvasod a blogom, hiszen ha nem tennéd, nem olvasnád most ezt a bemutatkozást, ezért ezt had köszönjem meg most Neked!
2012. 09. 17-én kezdtem el blogot írni, egy számomra nagyon fontos témáról, mellyel szerintem az emberek nem foglalkoznak eleget, ez pedig nem más, mint a tinédzserkori krízis problémák. Ezekre a helyzetekre szeretném felhívni a figyelmet, hogy elkerüljük a depresszió, az öncsonkítás vagy ne adj' Isten az öngyilkosság felmerülőben lévő gondolatát. Az írásaim úgy szólnak fiataloknak, mint ahogyan időseknek is, akik gyereket nevelnek.
Ezen témán kívül írásaimban olykor szarkasztikus stílusban kritizálom a világot, és szabad véleményt alkotok egyes élethelyzetekről.
Jó olvasást kívánok, kritikákat mindig is elfogadtam, ezután is várni fogom őket.
Blogkövetés
Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
A gyermeki én…
2014 augusztus 14. | Szerző: Juhász Luca
“-Odaát esik? Mert ideát is esik.”- hangzik híres kis gyerekkori barátunktól, aki az eső fogságába keveredett.
Van olyan gyerek a világon, aki nem használja ki az esős időszakot arra, hogy szülei türelmének határait feszegetve, megtalálja az utcán a legnagyobb pocsolyát, majd teljes gőzzel nekiszaladva beleugorjon vagy átgázoljon rajta? Szerintem nincs. Sőt, ha az ember még normálisan túlélte a tini éveit, és nem zakkant meg teljesen, már annyira nem, hogy még maradt benne egy csepp gyermekiség, akkor később, felnőtt korában is ki fogja használni ezeket a pillanatokat. Na jó, lehet ez mégis arra utal, hogy kissé megzakkantunk ezen a rögös úton, mire elértünk a húszas éveink közepére. De hogy mi a különbség? A különbség az, hogy gyermeki ésszel még nem fogjuk fel az ezen mozzanat utólagos kárait, mint amilyen a megfázás, felfázás stb., amit később már igen. Később az a baj, hogy túl sok mindent felfogunk. Túl sok dologra kell gondolnunk, folyamatosan előre látni ás előre tervezni dolgokat, a jövőnket, a következő napunkat, a munkánkat, a párkapcsolatunkat, a családunkat, a háztartást, a számlák befizetését, minden kis apróságra gondolnunk kell, és nem engedhetjük meg magunknak a gondatlanságot. Pedig olykor igenis ki kell engednünk magunkból a bennünk lakozó gyermeket. És ne mondja nekem senki, hogy nincs olyan, mert igenis van. Mindenkiben ott rejtőzik, csak olykor túl mélyre került, a szürke és egyhangú hétköznapokban, és csak nehezen tudjuk előrángatni onnan. Mert mikor megvisel vagy megtör bennünket az élet, gyakran megfeledkezünk róla. De higgyétek el, ott van benned is, merjétek néha kiengedni. Hogy miért? Azért, hogy segítsen bennünket át a rögös utakon. Hogy fájdalomcsillapítóként hasson az úton szerzett sérülésekre. Hogy kellemes, és feledhetetlen élményeket okozzon. Hogy néha felszabaduljunk, és elfeledjük a felnőtt élet megannyi problémáját és gondját, és egy pár perc erejéig, igazán, szívből, önfeledten BOLDOGOK legyünk, csak, mert megérdemeljük…
Oldal ajánlása emailben
X