Gyakran hallani tőlem ezt a mondatot, egy dalból idézve, ami nekem nagyon sokat segített az első vizsgaidőszakomban. És azóta is, ha vizsgázni megyek, vagy valami nehézség ér, elkezdem magamban dúdolni, és ez ad erőt a következő lépéshez. “Tarts ki, mássz tovább, higgy benne, higgy magadban, ne veszítsd el a hited!” Az életben gyakran szembe kell néznünk akadályokkal, amiket le kell győznünk, és mindezek mellett kudarcok sorozatával szembesülünk. De a kudarcok, amik földre terítenek, még nem jelentik a végét az útnak. Fel kell állni, minden egyes elbotlás után, leporolni a nadrágunkat, akár egy kicsit nyalogatni a sebeinket, de aztán tovább kell mászni, amíg fel nem érünk a csúcsra. Szépen néznénk ki, ha az életben minden egyes bukás után feladnánk a küzdelmet. Hova jutna úgy a Világ? Mindenki a porban csúszva-mászna élné át a mindennapokat, várva, hogy majd lesz, ami lesz? NEM! Mindig mászni kell tovább és tovább, felkelni a bukások után, és megcsinálni amit elterveztünk és kitűztünk magunk elé. Persze, van amikor meginog a hitünk, vajon képes vagyok én erre? Lehet nem is nekem való ez… Lehet mást kellene keresnem. Ilyenkor gondoljuk végig még egyszer, alaposan, hogy mi volt az, ami elindított bennünket ezen az úton. Ha megvan, akkor két választásunk van. Vagy megerősít bennünket, és eszünkbe juttatja, mennyire is szeretnénk azt elérni. A másik, ami szóba kerülhet, ha nem mi választottuk az adott utat, ekkor természetes, hogy nincs kedvünk és nincs elég erőnk folytatni a küzdelmet. Ez vagy olyankor van, amikor számunkra közel álló személy választotta nekünk az adott utat, és a neki szánt túlzott megfelelési kényszer miatt indultunk el arra, amerre elvárták tőlünk, vagy olyankor, amikor magunk sem tudjuk, mit is akarunk az életben csinálni, és más tanácsára indultunk el az adott irányba. Egyik sem túl jó megközelítés. Illetve tapasztalatnak jó, kipróbáltuk, még az is lehet, hogy megtetszik az az út. De ha nem tetszik, az azért van, mert különbözőek vagyunk. Ami az egyiknek megfelel, és jó, az nem biztos, hogy egy másik egyénnek is ugyanolyan jó és megfelelő.
Te, aki épp most készülsz feladni, nézz magadba, gondold végig, mi vezetett el idáig, és kelj fel! És igenis ilyenkor megérdemli az élet, hogy felmutass neki egy ujjat az öt közül, és megmutasd neki, hogy nem fog ki rajtad. Mert nem tud legyőzni, Te akkor is felkelsz a legmélyebb, legsárosabb gödörből is, és küzdesz tovább!
