Sosincs késő
2013 december 5. | Szerző: Juhász Luca |
Az ember álmodik. Álmodunk a bennünk zajló érzelmekről és ki nem mondott indulatokról. Álmainkban megjelennek elfojtott gondolataink. Az is, amire vágyunk, és az is, amitől félünk. Ilyenkor újra és újra lejátszódnak bennünk az átélt események. Próbáljuk minél több szemszögből megvizsgálni azokat. Mit rontottunk el, mit kellene legközelebb másként.
Napközben pedig álmodozik az ember. Szerencséről, boldogságról, az “igaziról”, hogy vajon mikor jön el értünk, egy szép gyűrűről vagy a nagymama konyhájából kikerülő, igazi házi fánkról. Vannak persze olyanok, akiknek mindenük megvan, így az álmodozás nem hosszú életidejű számukra, hiszen amit ma kigondolnak, holnapra már be is szerzik. Nem kell nekik hosszú éveken keresztül fájdítani a szívüket egy egy álomképpel, nem kell megerőltetniük magukat a döntés súlyától, hiszen könnyen megszerzik azt, amire vágynak. A többség azonban nem így van ezzel. Álmodozunk egy jobb jövőről, egy elérhető vágyról, és az utolsó milliméteréig kapaszkodunk ebbe az álomképbe. Ezek az álomképek tartják bennünk sokszor a reményt, és inkább nem is beszélünk róluk, nehogy valaki kiszúrja a rózsaszín buborékot a fejünk felett. Van egy mondás a pszichológiában, mi szerint “jobb reménykedve utazni, mint megérkezni”. Ez rám is nagyon igaz. Sokszor félek attól, mi vár rám a végállomáson. Mi lesz, ha megérkezek, és nem fog tetszeni, amit látok és már nem lesz lehetőségem irányt változtatni. Így sokkal jobban érzem magam az úton, amíg legalább az utolsó halvány reménysugara is megvan annak, amit szeretnék. Addig el tudom hinni, hogy jó lesz, hogy szebb lesz, vagy, hogy még egyáltalán lesz. Ettől sokkal nyugodtabb, és harmonikusabban tudom élni az életem. Történjék bármi, az álmaim itt vannak velem. Félek őket elmondani, mert akkor valaki úgyis kilukasztja a buborékomat, és akkor elvesztem. Akkor zuhanok a mélybe. Persze ezt nem szabad hagyni. Ezért kell legyen sok sok sok lufink, buborékunk, amik akkor is megtartanak bennünket, ha esetleg egyet-kettőt ki is lyukasztanak.
Sosincs késő új buborékot fújni magunknak, amibe új álmokat pakolhatunk. Most is keress egyet magadnak, ki tudja, lehet az lesz az az egy, ami megment a zuhanástól.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: