A tavasz első pillanata. Vagy mégsem?
2013 október 25. | Szerző: Juhász Luca |
De hiszen október vége van!? Jövő héten már november és mégis, újra előkerülnek a rövidnadrágok és a nyári felsők. A hulló sárguló falevelek ugyan megtévesztik az embert, most akkor hogy is öltözzek fel? Fél lábbal a télben vagyunk, de ha már egy vastagabb pulcsit veszek, melegem van. Az embernek olyan érzése van, mintha legalábbis Kaliforniában élne. Onnan szoktak a “nagyon elfoglalt” sztárocskák bikinis, medence parti képeket megosztani a közösségi oldalakon októberben.
De mire is jó egy ilyen időjárás? Kirándulni! Szétnézni a világban, megcsodálni a bennünket körbe vevő természetet. És ezt most komolyan gondolom. Mivel kora ősszel, mikor a fák lombjai narancsba borulnak, kezdődik az iskola, a hajtás, így alig van alkalmunk kihasználni ezeket a csodás perceket. Pedig, mi kell a boldogsághoz? Luxusautó vagy pezsgő? Kaviár és yacht? Nem… nem ebből áll az élet. Lehet, hogy én vagyok túl egyszerű, de személy szerint nekem nem ebből áll. Nem mondom, hogy nem lenne jó, de nem ott kezdődik. A boldogság ott kezdődik, mikor a fák alatt, arany és rozsdavörös faleveleket dobálva, önfeledten tudsz nevetni és magad mögött hagyni a város zaját a problémákkal együtt. Mikor a gyerekkori barátnőddel nosztalgiáztok a régi szép időkön, és ráeszméltek, elröpültek az évek, elment az a 18 év mióta ismeritek egymást, és ma már nem csak játékból beszéltek a családalapításról és a babákról, hanem komolyan kell elmélkedni az élet nagy dolgain. Már nem csak azon kell filozofálnunk, ki játssza a papát és ki a mamát, hogy ki mit “dolgozzon”, vagy hogy mit főzzünk a kertben talált gyomnövényekből és persze homokból és sóderből. A pénzszerzés útja ma már nem az, hogy összeszedjük a poros utcán a rossz vasat, és megpróbáljuk azt pénzé tenni egy rozoga pótkocsi tetején, vagy anyáink gyerekkori ruháit áruba bocsátani ugyanitt. A lábunk alatt préselődő avar közt mégsem ezek a legfontosabbak. A friss levegő, a lehengerlő táj, ami elénk tárul, a Tisza csobbanása, amint a távolban egy béka ugrik fodros hajába, az avar zörgése és a bokrok bájos susogása azok, amik még órák után is a füledben csengnek, és az orrodban érzed a tisztaság és felhőtlen boldogság illatát. A látvány eszedbe villanása pedig kikényszerít belőled egy kósza könnycseppet, mert eszedbe jut, milyen rég is vártál már erre, és hogy, bizony, lehet, hogy lehetne szebb, lehetne jobb, de mégis, álmodni csak itt tudok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: