Luca Mami Tanácsai
Világnézetek, vélemények és tanácsok

Vanília helyett csokoládé…

2013 június 29. | Szerző:

49. Bejegyzés

Kedves olvasóim! Először is elnézést szeretnék kérni, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam a lapot, de az egyetem, vizsgaidőszak, és egy új projekt lefoglalja minden időm. Most akadt pár szabad percem, így úgy gondoltam nekidurálom magam, és megírok egy régóta tervezett bejegyzést, amit miután megírtam, akkor jöttem rá, hogy már korábban írtam erről a témáról, de mivel szerintem egész jól sikeredett, és nem szeretnék 2-3 órás munkámat csak úgy a kukába dobni, így közzéteszem, hiszen úgyis egy kevésbé elterjedt témáról írtam, amiről félnek beszélni az emberek a köztudatban, és még mindig tabuként kezelik, ez a homoszexualitás kérdése.
Nem olyan régóta merik felvállalni szexuális identitásukat az emberek. Igazából, még most is vannak több százezren akik nem merik felvállalni mit éreznek, csak csupán azért, mert “mit szól a szomszéd”, vagy mert kigúnyolják  a kortársai, vagy a “szülei kitagadják”. Amiket meg is értek, hiszen a világ még mindig tele van begyöpesedett, karót nyelt emberekkel, akik nem képesek elfogadni azt, hogy változik a világ, változunk mi is, változnak a szokások, az elvárások és az emberek gondolkodása is változik. Pár évtizeddel ezelőtt tilos volt a szexualitásról még csak beszélni is. Boszorkányoknak, utcalányoknak, prostituáltaknak tartották azokat a nőket akik házasság előtt estek szerelembe. Mára ez a felfogás eltűnt. Mert az emberek változnak, és vele együtt változik a világunk is. Miért nem lehet elfogadni azt is hát, hogy azonos neműek is vonzódhatnak egymáshoz? Miért kell beteg embereknek nézni őket? Semmivel sem vagy különb náluk. Ugyanolyan emberek mint te vagy én. Ugyanott van a szívük, ugyanúgy tudnak szeretni mint mindenki más. 
Aki elítéli a homoszexualitást az nézzen először magába és gondolkodjon el azon, hogy ő vajon tökéletes, és neki semmi olyan dolga nincs amivel különbözik a többségtől? Ezzel az erővel kiközösíthetnénk azt is, aki bal vagy jobb kezes. Vagy aki vegetáriánus. Vagy aki más vallást űz mint a körötte lévő többség. Mégsem hallottam még sehol azt, hogy valahol azt mondanák, “te hülye vega!” Ez nem számít sértésnek, mert attól hogy ő más étrendet űz, ugyanolyan ember mint a többiek. A saját neméhez vonzódókról mégis megannyi szebbnél szebb jelzőkkel dekorált beszólások és sértések születtek már. Miért? Miért vagyunk mi emberek ennyire ellenségesek azokkal, akik különböznek nálunk valamiben? Miért nem tudjuk elfogadni a másságot és tolerálni azt? 
 
Egy amerikai fotós kezdeményezte a NOH8 Kampányt, ami egy
néma tiltakozás a homoszexualitás elítélése ellen. A lényege a
NO HATE=vagyis ne gyűlölködj szöveg  az arcon és a száj
szigszalaggal való leragasztása utal a néma tiltakozásra,
valamint a 8-as szám a Kaliforniai törvényben a 8. számú törvényben
tiltják a homoszexualitást, így e törvény ellen is szól a project.
Érdekessége, hogy mára több mint 9000-en csináltattak magukról
hivatalos NOH8 fotót, köztük vörös szőnyeges sztárokkal.
Sokan mondják, hogy “mert régen nem volt ilyen”. Nem biztos. Egyáltalán nem biztos. Csak kevésbé merték felvállalni a “máglyaégetés” nem túl csábító ajánlatától félve. 
Mára sok egyesület és szervezet indult a homoszexuálisok védelmére, amit sokan elleneznek, mondván, ezzel csak elősegítjük a “kialakulását”. Hát ennél nagyobb baromságot is régen hallottam már… Ez nem “kialakul”. Ez VAN.  Hogy a fenébe, én is tudok ezekről a szervezetekről, és támogatom is őket, támogatom továbbá  a melegek házasságát, mégsem “alakul ki” nálam. Továbbra is heteró vagyok, és az is maradok, mert még mindig elolvadok Bruce Willis-től és Clooney-tól is, és továbbra is várom hogy bekopogjanak hozzám. 😉 Ezek a szervezetek csak azt segítik elő, hogy a fiatalok merjék felvállalni önmagukat, és ne fojtsák magukba azt, amit éreznek. A tinédzser öngyilkosságok nagy százaléka az indentitásukból adódik. Mert félnek. Félnek attól hogy mit szólnak a többiek, és a családjuk. De amondó vagyok, akinek gyereke van, annak FELTÉTEL NÉLKÜL kell szeresse és támogassa a gyerekét, és aki egy ilyen miatt elfordul a gyerekétől, és nem támogatja, az nem igazi szülő! A szülőnek a kötelessége, hogy a gyerekét akkor is támogassa és kiálljon mellette, ha bármi történik. Ha embert öl, akkor is. A bíráskodás és az elítélés a bíróság feladata lesz. A szülőnek a védelem a feladata és a gyereke feltétel nélküli szeretete. 
Végezetül, kétlem hogy lenne olyan ember a Földön, aki nem szeretné, hogy a gyereke boldog legyen, ha pedig őt a saját neméből való teszi boldoggá, akkor kik vagyunk mi hogy ítélkezzünk? 
Címkék:

48. Bejegyzés

2013 június 5. | Szerző:

Utazások

Szeretek utazni. Legyen az busz, autó vagy vonat, mindegy. Imádom ahogyan hátra dőlök, bedugom a fülest a fülembe, és beindítom a kedvenc zenémet, miközben bámulok ki a semmibe. Akár a pusztákon tátongó búzatáblákra, a vidám napraforgókra vagy az égre meredő fákra nézek. Néha még egy egy kis állatot is sikerül elkapni a szemem sarkából. A természet lágy öle. De amit igazán imádok, az éjszaka fényben úszó városok látványa. Ilyenkor sok mindenen elgondolkozik az ember. Sokszor olyanon is, amin nem kellene, de gyakran akkor jutnak eszünkbe életre szóló remekművek. Többek között ez a bejegyzés is Kiskunfélegyháza-Szeged vasútvonalon született meg bennem, miközben mazsorett fesztiválra mentem megnézni egy barátnőmet. Igaz, ennek már két hete, de sajnos csak most jutottam oda, hogy ténylegesen papírra/billentyűzetre vessem. Hogy jó lesz e, vagy tetszik e valakinek, az majd kiderül. Szóval ott tartottam, hogy elgondolkodunk az élet különböző dolgain. Mindig azt szoktam mondani, hogy az élet olyan mint egy játék. Egy stratégia játék. Építjük a magunk kis várát, csináljuk a katonáinkat, nekimegyünk a velünk szemben indított harcoknak és támadásoknak. Pontokat, érméket gyűjtünk, amiket néha elhasználunk, néha keresünk vele. Sokszor azonban képtelenek vagyunk visszaverni a támadásokat, és leverik a várunkat, megsebzik a katonáinkat. Ilyenkor végig kell gondolnunk, mi legyen a következő lépés. Adjuk fel? Vagy tovább játsszunk? Ekkor vissza kell emlékezni, miért is kezdtük el ezt a játékot. Mert tele van meglepetéssel? Mert érdekes? Izgalmas? Kihívásokkal teli? Ha jól csinálom, baromi sokat nyerhetek vele? Vagy csak unalom űzésként? Nyilván mindenki más okból. De egy biztos. Mindenkinek volt valami oka, és valami célja azzal, hogy elkezdte. Így van ez az élettel is. Azzal a különbséggel, hogy ott nem mi választhattuk meg hogy akarunk e élni, hanem megkaptuk az élettől ezt a lehetőséget. Mi döntünk, hogy élünk e ezzel a lehetőséggel, avagy sem. A nagy kérdés, hogy miért érdemes élni vele? Mert ez az egy lehetőség ezer és ezer új lehetőség tárházát nyújtja nekünk. Nem tudhatjuk mit hoz a holnap. Nem tudhatjuk mikor kapunk egy újabb támadást, ami lerombolja az addig felépített várunkat, de ami biztos, hogy mindig kapni fogunk egy új lehetőséget. Szabadon eldönthetjük, mely irányba indulunk tovább. 
A döntés a Te kezedben van. Te döntöd el mire használod fel. Ha ügyes vagy, és jól játszol, te lehetsz az, aki lerombolja a körülötted lévő építményeket, és a világ ura lehetsz, mert a kezedben a LEHETŐSÉG. Amit soha nem szabad elengedni, miért? Mert nem tudhatod mit hoz a holnap. Örömöt e vagy bánatot, pénzt vagy nincstelenséget, betegséget vagy egy új gyógymódot mellyel meggyógyulhatnak a betegek. Nem tudhatod. De meg van rá az esélyed hogy a jó lapot húzd. És ki tudja? Talán a Te életedben pont holnap jön el Az a nap, ami megváltoztat minden addigit. Ezért nem szabad soha feladni. Ezért kell minden földre kerülés után felállni, leporolni magad, és újra kezdeni az építkezést. Ne feledd, nem tudhatod mit hoz a holnap, de kezedben a döntés lehetősége, hogy jól forgasd életed lapjait!
Címkék:

Bemutatkozás

Üdvözöllek kedves olvasó! Örömmel fogadom, hogy olvasod a blogom, hiszen ha nem tennéd, nem olvasnád most ezt a bemutatkozást, ezért ezt had köszönjem meg most Neked! 2012. 09. 17-én kezdtem el blogot írni, egy számomra nagyon fontos témáról, mellyel szerintem az emberek nem foglalkoznak eleget, ez pedig nem más, mint a tinédzserkori krízis problémák. Ezekre a helyzetekre szeretném felhívni a figyelmet, hogy elkerüljük a depresszió, az öncsonkítás vagy ne adj' Isten az öngyilkosság felmerülőben lévő gondolatát. Az írásaim úgy szólnak fiataloknak, mint ahogyan időseknek is, akik gyereket nevelnek. Ezen témán kívül írásaimban olykor szarkasztikus stílusban kritizálom a világot, és szabad véleményt alkotok egyes élethelyzetekről. Jó olvasást kívánok, kritikákat mindig is elfogadtam, ezután is várni fogom őket.

Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Látogatottság

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!