37. Bejegyzés
A bizalom
Milyen érdekes és egyben súlyos szó is ez. Bizalom. Az életben maradásunkhoz kell, létünk fenntartásához. Az ember társas lény. Élete során kapcsolatokat gyűjt össze, melyekkel szorosabb, vagy kevésbé szoros viszonyt ápol. De ahhoz, hogy egy kapcsolat fennmaradjon, szükség van a bizalomra. Bízzunk felebarátunkban, hogy segít a bajban, bízzunk az élet útvesztőiben, hogy hamar túllépünk rajtuk és bízzunk a szebb és jobb jövőben. Gyakran előfordul azonban velünk, hogy rossz emberekben bízunk meg, és rossz emberek felé nyílunk meg. Egyszer – kétszer még belefér, hisz ez az élet leckéje, de ha többször, az mély nyomokat hagyhat bennünk. Az se mindegy, ki az a személy, aki eljátssza bizalmunkat. Hogy korábban könnyen vagy nehezen alakult e ki a bizalom, és hogy mennyit öltünk mi bele ebbe a kapcsolatba. Vajon én vagyok ennyire rossz ember, hogy mindenki hátba támad, akiben megbíztam? – vetül fel a kérdés bennünk. Ilyenkor jó, ha van valaki aki helyre pofoz minket, és elmondja, hogy az életben sokszor fogunk még csalódni emberekben, akik kijátsszák a bizalmunkat és kihasználnak bennünket, de tovább kell lépni, és nem szabad megadni nekik azt az örömet, hogy lássanak szenvedni. Hiszen ugyanolyan értékesek vagyunk mindannyian. Senki sem különb a másiknál. És igen, egy idő után úgy érezzük nincs tovább, és elveszítjük a hitünket az emberekben, már nem tudunk megnyílni előttük és ugyanolyan odaadással fordulni feléjük, mert sokan kihasználtak, ezért félünk az újabb csalódástól, elveszik a bizalom. Ami a legrosszabb, az az, hogy mindig azoktól kapjuk a legnagyobb pofont akitől soha nem vártuk volna, így ez a pofon még fájdalmasabb, mint bármi más az életben. Ezért félünk újra nyitni, és új emberek felé bizalmat kialakítani. De mint már említettem, az ember társas lény, és szüksége van társakra. Ezért a “megszoksz vagy megszöksz” elvet követve kénytelenek vagyunk talpra állni a pofonok és a csalódások gödréből, és újra megtanulni bízni, és hinni, hogy talán benne nem fogunk csalódni, és talán Ő nem játssza el a bizalmunkat. Mert szükségünk van másokra, akik mellettünk vannak jóban, rosszban, akivel együtt nevetünk és sírunk ha kell, akit felhívhatsz az éjszaka közepén is, és aki kihúz a sz*rból. A sok csalódás után nehéz elhinni, hogy van ilyen ember a földön, miután egy rakás másik ember csak lábtörlőnek használt, és jó ha tudhatsz magad mellett valakit, akire számíthatsz. És hogy Benne soha nem fogunk e csalódni? Nem tudhatjuk, de hihetünk benne és remélhetjük.
