36. Bejegyzés
No comment…
Eddig még nem csináltam ilyet, de itt minden szépen le van írva, ezért döntöttem úgy, hogy beteszem, és remélem sokan veszitek a fáradságot és elolvassátok, mert tanulságos lehet, és hátha segít fejbe-csapni azokat, akiknek még nem rázódott helyre a káposzta a fejükben…. Szóval, a cikket itt olvashatjátok, alul pedig a véleményem:
34. bejegyzésemben írtam erről, illetve ezzel kapcsolatos dolgokról, erre most ismét egy ilyennek kell hogy szembe találkozzak. Gyerekek, a sztárok világába nem lehet beleszólni, nem tudjuk befolyásolni őket, a véleményünk meglehet róla, de nem szabad hagyni, hogy ennyire fanatikussá váljanak egyesek. A fenti cikkben olvasható történet megrázó számomra. Igazából nem tudok állást sem foglalni egyik oldalon sem, hiszem a bántalmazók is hibáztak, amiért ennyire… elnézést, de erre nem találok jobb szót… beteg ember módjára képesek gyűlöletet szórni embertársára. Ez egyszerűen nem fér a fejembe, miért kell valakit halálosan megfenyegetni a véleménye miatt. Szólásszabadság van, vagy nem? Nem a férjetekről/feleségetekről van szó, csak egy IDEGEN, akiért lehet rajongani, és lehet példaképnek tekinteni, de mindennek van egy határa, amit nem szabad túl lépni. Tudni kell hol a határ. És erre a szülők figyelmét is felhívom. Nem kell eltiltani a gyereket az internet és tévé világából, vagy nem kell megtiltani, hogy rajongjon a tinisztárokért, de figyelni kell rájuk, hogy ne lépjék át azt a bizonyos határt.
Másik oldalon pedig ott van az a szegény lány, akit szintén nem tudok megérteni, hogy hogy hagyhatta, hogy más (elnézést a kifejezésért) elmebeteg emberek fenyegetéseire behódoljon. Persze, lehetséges, sőt biztos, hogy a depressziója és érzelmi labilitása számlájára írhatjuk a történteket, de ezek csak internetes fenyegetések, üres szavak, letiltod a profilod és ennyi, csinálsz másikat. Nagyon sajnálom ami vele történt, és őszinte részvétem a családtagjainak és a szeretteinek. Még egy áldozat az internet nem pozitív felhasználásának és a gyűlölködő embereknek köszönhetően.
Azt tudom mondani, kedves szülők, hogy figyeljenek oda gyerekükre, ne essenek át a ló túloldalára, ne legyenek fanatikusak, mert egyik oldalon sem jó állni, és egyik oldalon sem jó látni a gyerekünket.
Nektek pedig, fiatalok, csak annyit tudok mondani, és remélni, hogy minél hamarabb benő a fejetek lágya, és ráeszméltek, hogy mekkora butaság ez a túlzott mánia. Hány áldozat kell még, hogy rájöjjetek???
