2012 december 14. | Szerző: Juhász Luca |
31. Bejegyzés
Mit is írjak, mennyit…
E hosszú, és még inkább hideg péntek délutánon, miután egész nap mindenfelé rohangáltam, nyugodtan ülök a kellemes meleg szobámban, és közben kávét szürcsölök, és azon gondolkodom, miről is írjak ma? Olyan sok mindenről szeretnék írni, és nem is tudom melyikkel kezdjem. Úgy gondoltam, miután végig mentem a karácsonyi hangulatban úszó városon, hogy maradjunk még egy kicsit ennél a témánál. Tegnap kaptam egy szép történetet édesanyámtól, amiben arról írnak, hogy Szent Lúcia a szegény gyerekeken próbált segíteni, mert nem tudta végignézni, ahogyan megannyi gyermek szomorú az ünnepek alatt, mivel nekik nincs semmi a karácsonyfájuk alatt, mások pedig tele vannak játékokkal, melyekre rá sem néznek, némelyik már évek óta a polcon porosodik. Ezért Lúcia elszomorodott, és már nem ragyogott többé a szeme. Így hát úgy döntött, összeszedi azokat a játékokat, azoktól a gyerekektől, akik nem értékelik azt, vagy már megunták azokat, és szétosztja őket a szegények között.
Aki így nem, az máshogyan is tudna. Előző történetünkből kiindulva, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek otthon van olyan játéka, kinőtt vagy megunt ruhadarabja, vagy más, amit már nem használ, gyűjtsétek össze, és vigyétek el a környezetetekben annak, aki rászorul, akinek nem adatik meg, hogy új játékot kapjon, vagy új ruhát. Ezzel mindketten nyertek. Az ajándékozott örülni fog az újdonságnak, az ajándékozó pedig akkor fogja ezt megérteni, ha meglátja a vidám gyermek arcokat, akik lehet, hogy még soha életükben korábban nem kaptak semmit, mert nincs miből, mert éppen még enni sincs a családnak miből. És nem egy ilyen család van szerte az országban, és nem csak nálunk. És ez bosszantó számomra még mindig, és egyszerűen képtelen vagyok elviselni, hogy egyik felén a világnak fényűzés és pompa van, a másikon pedig a falatot kénytelenek megvonni a szülők a gyerekektől…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: