2012 november 27. | Szerző: Juhász Luca |
28. Bejegyzés
Az a bizonyos misztikus erő
Sokan beszéltek már nekem egy bizonyos misztikus erőről. Egy olyan erőről, mely az egész tested uralja, és nem enged szabadulni. Ami fogva tartja szíved, és boldoggá tesz. Amitől emberek milliói érzik azt reggelente, hogy érdemes felkelni, Érte. Akiért bármire képesek vagyunk, mindent megtennénk érte, csak hogy őt boldognak lássuk. És ha csak egy fél napra nem láthatjuk őt, akkor már érezzük a fájdalmas űrt “ott belül”. Igen, a szerelemről van szó. Egy olyan misztikus erőről, mely megváltoztatja az emberek hozzáállását a dolgokhoz, megváltoztatja világképünket és nézeteinket, értékrendünket. Megváltoztatja egész életünket. Onnantól, mikortól megfertőzött bennünket ez a “vírus” nincs menekvés. Nem enged szabadulni, fogva tart. Unalmas mindennapjaink minden egyes percében Rá gondolunk, aggódunk érte, mi van vele, mit csinál, nem fázik e, vitt e magával ebédet, ugye rendben odaért, és nem volt semmi baj az úton. Ha 10 percet késik otthonról, már aggódva nyúlunk a telefon után, hogy ugye nincs valami baj. Nem a féltékenység miatt, hanem egy olyan erő miatt, amit aggodalomnak nevezünk. Amit olyan emberek iránt érzünk, akiket szeretünk.
Ennek a misztikus erőnek azonban hátránya is van. Nagyon nagy hátránya. Ha ugyanis elveszítjük Őt, az a bizonyos erő továbbra is bennünk marad. Beleivódik a húsunkba, a bőrünk alá, a szívünk legmélyére kússza magát, és ott mar bennünket a nap bármely szakában. Van amikor reggel nem enged kikelni az ágyból, van amikor napközben dönt le bennünket a lábunkról és megnehezíti mindennapos tevékenységeinket. De ha neki éppen úgy tetszik, akkor esténkét bukkan fel, és addig marcangolja lelkünket, amíg álomba nem sírja magát az ember.
És amikor már úgy érzed, hogy végre túltetted magad rajta, már majdnem eltelt egy nap anélkül, hogy felbukkanna, akkor jön egy üzenet, vagy egy hang, esetleg egy olyan kép ami Rá emlékeztet, és ott mindennek vége. Újra összeomlik bennünk az egész nap szépen, finoman felépített, és megerősített lelkünk. És innentől kezdve nincs menekvés, újra felüti fejét, és újra csak azt érezzük, hogy fáj, és hogy ez nem biztos, hogy így rendjén van.
Én soha nem hittem ebben az erőben, nem hittem a létezésében, vagy legalább is nem akartam, hogy megtámadjon. Erre mindig azt mondták, hogy nem én választom, az majd jön magától. Hát most már értem miről beszéltek az emberek körülöttem, erről a mocsok misztikus erőről, mely megnehezíti hétköznapjainkat, ledönt bennünket a lábunkról, mint a nátha. Csak a náthától 2-3 nap után megszabadulunk, ez viszont életünk végéig bennünk fog élősködni, és soha nem fogunk szabadulni tőle.
 |
| A szerelem egy érzelem, mely belevési magát a szívedbe mindörökre… |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: