2012 október 24. | Szerző: Juhász Luca |
19. Bejegyzés
Búcsú
Az élet nagyon rövid. Ki kell használnunk minden másodpercét, ki kell élveznünk mindent ami velünk történik, mert egyszer csak, egyik nap reggel felkelünk, és arra eszmélünk, hogy nincs tovább. Már nem fogjuk többé látni, hallani a csicsergő madarat az ablakunkban, nem látjuk a reggeli felkelő napot, nem halljuk édesanyánk csengő hangját amint reggelizni hív bennünket, nem ismerünk meg többé új embereket, nem látjuk többé a szeretteinket, nem utazunk többet, és nem fedezhetünk fel új helyeket, nem sétálhatunk a szerelmünkkel kézen fogva a tengerparton, és nem tanulunk többé semmi újat. Vagy később nem járhatunk többé dolgozni, és nem csinálhatjuk azt amit szeretünk. Vannak sokan, akik nem szeretik a munkájukat, és alig várják hogy vége legyen. De az, aki igazán jó a munkájában, és tiszta szívvel, lélekkel csinálja azt, nap mint nap, éveken keresztül, az nyilván bánni fogja, hogy többé nem tudja csinálni a munkáját. Megfigyeltem, hogy az utóbbi időben mindig a legjobb, és legnagyobb emberek távoznak tőlünk idő előtt. Olyan emberek, akiknek sokat köszönhetünk, akikre mindig mosolyogva fogunk visszaemlékezni, és akikkel öröm volt az együtt eltöltött idő. Az élet ezért sokszor igazságtalan, mert a társadalomtól nagy embereket vesz el, olyanokat, akik megérdemelnék, hogy ezer évig éljenek, olyan boldogan és egészségesen amennyire csak lehet. De sajnos az élet nem ilyen. Ha elveszítünk valakit akit szeretünk, az nagyon tud fájni, el kell, hogy múljon egy kis időnek, míg feldolgozzuk a gyászt, de a legjobb dolog, hogy a szívünkben mindörökké életben tartsuk az illetőt, emlékezzünk a sugárzó mosolyára, a hihetetlen előadás módjára, az emberségére, a korrekt tanítási módjára, a fénylő őszes-szürke hajára, és a gyönyörű arcára, a tanító szavaira, és az utolsó mondatra, mellyel elbúcsúztatta az osztályát: “Nem tudtok elég messzire menni tőlem, mert a szívemben örökké itt fogtok maradni.”
Drága Klára tanárnő, köszönök Neked mindent, nyugodj békében…
 |
| Mécs László: Fényt hagyni… “Az élet örök búcsúzás. Ó bár csak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás, belészeretni a szívekbe…” |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: