2012 október 6. | Szerző: Juhász Luca |
13. Bejegyzés
A tegnapi fejezetben említettem, hogy ez egy több fejezetes rész lesz az elkövetkezendőkben, hát íme a folyatásban az identitás és a teljesítmény krízisek.
Az identitás krízis
Ebben a krízis szakaszban a serdülő nem tud különbséget tenni a képzelet és a valóság között. Mindent összemosódottnak érez. Nagyfokú érzelmi labilitás jellemzi. Ekkor van az, hogy mindenért megsértődik, az építő kritikákat rosszul fogadja, azt hiszi mindenki rosszat akar neki, és nagyon könnyű a lelkébe gázolni, egyetlen ártatlan mondattal is, amit mi esetleg viccből mondtunk, és semmilyen hátsó szándék nem volt mondandónkban, ő mégis nagyon a szívére veszi ezeket a dolgokat. És most ez a bejegyzés szóljon akár felnőttnek, akinek van tini gyereke, és tudja meg, hogy a tini nem csak “hisztizik”, hanem ez egy természetes folyamat, és ugyanúgy szóljon nektek is, fiúk-lányok, akik benne vagytok ebbe az “elviselhetetlenül nyomorult időszakban”, és tudjátok, hogy a felnőttek és mások akik köröttetek vannak, sokszor nem bántásból mondanak dolgokat, csak viccből, és tudom, mondani könnyű, főleg hogy még genetikailag is így vagyunk kódolva, hogy besértődjünk ezeken a kijelentéseken, főleg mi, lányok, de próbáljátok meg nem úgy felfogni ezeket az interakciókat, mintha az egész világ az ellenségetek lenne. Higgyétek el, könnyebb úgy. A szerb nyelvben van egy ilyen mondás, hogy “Samo opušteno” amit nehéz lefordítani magyarra, mert nem adja vissza a lényegét, de valami olyasmi, hogy “Csak lazán” “Csak nyugodtan” “Ne vedd komolyan” olyasmit akar kifejezni, hogy éld az életed könnyedén, aztán úgyis lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy, és minden rendben lesz egyszer. 😉
Jellemző tünetei még a nyugtalanság, önmagába zárkózás, senkit nem képesek közel engedni magukhoz, egy falat építenek maguk köré, melyből a mai modern technikának köszönve kialakult a számítógép függőség, ezen kívül passzivitás és a beilleszkedési zavarok. Ezek mind mind egyike következik a másikából. A fal felhúzása miatt nem mer és nem is akar másokkal barátkozni, ebből kifolyólak elszigetelődik a saját kis világába, a komputerével/laptopjával és nem képes szociális kapcsolatok kialakítására. A számítógép függőség pedig két másik komolyabb problémát is szül, ezek pedig az evészavarok és az alvászavarok.
Ezek a dolgok általában annak köszönhetőek, hogy más az a szerep amire vágynak, mint az ami valójában van. De mivel ez egy természetes folyamat, így az esetek nagy része magától megoldódik, akkor van probléma, ha ezek a tünetek később is fennmaradnak, ilyenkor ez csap át önértékelési, önbecsülési problémákba, valamint komoly depresszióba, ami kezelést igényel.
Teljesítmény krízis
Minden serdülő életében eljön egy olyan szakasz, amikor kicsit megromlik a teljesítménye. A suliban vagy otthon, vagy az edzéseken egyaránt. Persze, hiszen egy csomó változáson megy keresztül a testünk, keressük önmagunkat, és nehezen koncentrálunk bármire is. Van akinél ez a hanyatlás gyorsan elmúlik, és összeszedi magát, van akinél ez elhúzódik. Az, hogy kinél mennyi ideig áll fenn, több dologtól függ:
- milyen a szülői minta (hogy otthon értékelik e a jó jegyeket, vagy nem számít, és már kisiskolás korában úgy nevelik a gyereket, hogy “csak az átmenő meglegyen”)
- korábbi megerősítésektől (hogy korábban mennyire értékelték a teljesítményét)
- kortárs nyomás (szerintem senki előtt nem ismeretlen az, amikor 5-t kapunk egy tárgyból, és rögtön “stréberek” meg “tanár kedvencek” leszünk az osztály szemében)
- önértékeléstől
- és annak a fokától, hogy a serdülő mennyire lázad.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: