12. Bejegyzés
A serdülőkori krízisek okai és típusai:
Bevezetőként mondanék pár szót arról, hogy mik is a serdülőkori problémák okai, melyek kiválthatják ezeket a kríziseket. Nagyban befolyásolja a krízis mértékét, hogy a serdülő hogyan éli meg a különböző változásokat. Ha a gyermekkorban történtek traumatikus események, azok is manifesztálódhatnak a serdülőkorra. Ezen kívül nagy problémát jelenthet a családi egyensúly zavarok, melyek gátolhatják azt, hogy a serdülő függetlenedjen. Gondoljunk csak bele, ha egy családban a gyerek állandó veszekedést hall, nincs esélye megnyilvánulni, inkább behúzódik a maga kis sarkába, csak észre se vegye senki, rosszabbul fogja feldolgozni ezeket a változásokat. Inkább félrevonul, hogy ő ne jelentsen még egy problémát a környezet számár, pedig higgyétek el, senkinek sem vagytok a terhére! Mindenkinek van helye a világban, és ettől a jogtól senki sem foszthatja meg. Mindezek mellett ott van még a kortárs nyomás is, ez alatt értem, azt, hogy a suliban, a barátok között nem mindig ugyanazok az elvárások, és gyakran nehéz összehangolni, hogy mit szabad otthon és mit szabad a barátok előtt, mi van ha ezzel a viselkedéssel kinevetik az egyik csoportban, és hasonló intuíciók összezavarhatják, melytől merev, túlzottan kontrollált lesz a viselkedése, nem mer spontán lenni, mindent előre megtervez. Már említettem azt, amikor a családban problémák vannak, amitől a serdülő elszigetelődik, ennek az ellen oldala az, amikor a serdülő túlzottan ragaszkodik a szülőkhöz. Ebből a túlzott kötődésből nem tud tovább lépni, mindenben anyjára/apjára támaszkodik, és nem nyílik a külső új kapcsolatok kialakítására sem, mert úgy érzi, ezzel “megcsalná” szüleit. Az ilyen serdülőkből válnak később mind határozatlanabb, és önállótlan felnőttek, akik nem képesek párkapcsolat kialakítására sem, mert ott van nekik a “mami”, aki főz, mos, takarít utánuk, ebből kifolyólag nem is akarnak elköltözni otthonról, mert nekik tökéletesen megfelel a “mama hotel”, teljes ellátással. Itt természetesen nem a huszonéves egyetemistákra kell gondolni, akik otthon laknak tanulmányaik ideje alatt, hanem a harmincas- negyvenes, már dolgozó emberkékre, akik nem tudnak kiszakadni a családi fészekből. Őket ezek után már nagyon nehéz is lesz kiszakítani a jól megszokott légkörből. (És természetesen nem is arra gondolok, amikor több generáció él egy helyen, mert nincs más választásuk a mai gazdasági helyzetre nézve.)
Azután igencsak problémát jelent, ha a serdülő nem képes kiszakadni gyermeki mivoltjából. Ez szülhet irreális gondolatokat a jövővel kapcsolatban, nincsenek reális elképzelései, pl. híres vörös-szőnyeges színésznő akar lenni, amivel nincs is semmi gond, ha van hozzá tehetsége, és ha nem itt él szerény országunkban. De ha csak ezt szeretné, még 18 évesen sem fogja fel, hogy lehet, hogy neki ehhez nincs tehetsége, és nálunk nem is kifizetődő szakma, mert nincsenek is úgy megbecsülve a színészek, mint a világ másik oldalán, oda kijutni meg nem könnyű, illetve ami igazán nehéz az az, hogy fel is fedezzék. Nem lehet mindenkiből Hannah Montana, ahhoz nagy mázli és sok tehetség kell.
Megjelenhet problémaként még az érzelem nélküliség, közömbösség. Rengetegszer hallottam már tőlük, hogy “nem érdekel”, “lesz*rom”, “tök mindegy” és ezekhez hasonló szókapcsolatok, melyeket sokszor a külvilág rosszul visel, ellenségesnek tartják, és úgy élik meg az adott személy rájuk haragszik, és azért mond ilyen dolgokat, miközben ez csak egy tipikus serdülőkori válaszreakció.
És akkor a végén felsorolnám azt a 6 krízistípust, amit a következő bejegyzések alatt fogok bővebben részletezni:
- Identitás krízis
- Teljesítmény krízis
- Autoritás krízis
- Szociális gátlás
- Drogfogyasztás
- Serdülőkori depresszió, önsértések és öngyilkosság
Amely témákat fontosnak tartok, azokról majd bővebben fogok beszélni, de lesz olyan amikről csak pár mondat erejéig.
További szép hétvégét mindenkinek! Stay <3 Strong, Vigyázzatok magatokra!
