2012 október 24. | Szerző: Juhász Luca
19. Bejegyzés
Búcsú
Az élet nagyon rövid. Ki kell használnunk minden másodpercét, ki kell élveznünk mindent ami velünk történik, mert egyszer csak, egyik nap reggel felkelünk, és arra eszmélünk, hogy nincs tovább. Már nem fogjuk többé látni, hallani a csicsergő madarat az ablakunkban, nem látjuk a reggeli felkelő napot, nem halljuk édesanyánk csengő hangját amint reggelizni hív bennünket, nem ismerünk meg többé új embereket, nem látjuk többé a szeretteinket, nem utazunk többet, és nem fedezhetünk fel új helyeket, nem sétálhatunk a szerelmünkkel kézen fogva a tengerparton, és nem tanulunk többé semmi újat. Vagy később nem járhatunk többé dolgozni, és nem csinálhatjuk azt amit szeretünk. Vannak sokan, akik nem szeretik a munkájukat, és alig várják hogy vége legyen. De az, aki igazán jó a munkájában, és tiszta szívvel, lélekkel csinálja azt, nap mint nap, éveken keresztül, az nyilván bánni fogja, hogy többé nem tudja csinálni a munkáját. Megfigyeltem, hogy az utóbbi időben mindig a legjobb, és legnagyobb emberek távoznak tőlünk idő előtt. Olyan emberek, akiknek sokat köszönhetünk, akikre mindig mosolyogva fogunk visszaemlékezni, és akikkel öröm volt az együtt eltöltött idő. Az élet ezért sokszor igazságtalan, mert a társadalomtól nagy embereket vesz el, olyanokat, akik megérdemelnék, hogy ezer évig éljenek, olyan boldogan és egészségesen amennyire csak lehet. De sajnos az élet nem ilyen. Ha elveszítünk valakit akit szeretünk, az nagyon tud fájni, el kell, hogy múljon egy kis időnek, míg feldolgozzuk a gyászt, de a legjobb dolog, hogy a szívünkben mindörökké életben tartsuk az illetőt, emlékezzünk a sugárzó mosolyára, a hihetetlen előadás módjára, az emberségére, a korrekt tanítási módjára, a fénylő őszes-szürke hajára, és a gyönyörű arcára, a tanító szavaira, és az utolsó mondatra, mellyel elbúcsúztatta az osztályát: “Nem tudtok elég messzire menni tőlem, mert a szívemben örökké itt fogtok maradni.”
Drága Klára tanárnő, köszönök Neked mindent, nyugodj békében…
 |
| Mécs László: Fényt hagyni… “Az élet örök búcsúzás. Ó bár csak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás, belészeretni a szívekbe…” |
2012 október 21. | Szerző: Juhász Luca
18. Bejegyzés
A nemi identitásról
A mai bejegyzésben had ismertesselek meg benneteket, kedves olvasóim, egy furcsa lénnyel, a serdülő kor elején járó, identitását kereső tinivel. 🙂
Arról már gondolom mindenki hallott, hogy serdülőkorban alakul ki mindenkinek a nemi identitása. Ekkor dől el, hogy ki az, aki a lányokhoz, ki pedig a fiúkhoz vonzódik. Bloss a serdülőkort négy szakaszra osztotta: prae-, korai-, középső és késői adoleszcencia. A korai adoleszcencia szakasza 14-15 éves korra tehető, ebben az időszakban jelentkezhetnek először homo-erotikus érzések, amelyektől megijed a serdülő, és próbálja ezt titkolni, még önmaga előtt is. Ez teljesen normális reakció. A középső adoleszcencia az a kor, ahol a nemi identitás kezd kialakulni ténylegesen, ez 15-16 éves korra tehető. Ilyenkor van az, amikor a fiatal lányok kezdenek túl kihívóan öltözködni, a fiúk próbálnak macsósak lenni, és ilyen korban lévő lányok mellett szoktam magam 21 évesen is öregnek érezni a discoban. És ezzel végül is nem is kellene, hogy gond legyen, mivel egy teljesen normálisan lezajló folyamat, viszont! Ez a szakasz, saját véleményem szerint, az utóbbi években igencsak korábbra tevődött át, hiszen nem egy esetben futottam össze 11-12 éves kislányokkal hasonló “tünetekkel”, push-up-os kivillant melltartóval és a hagyományos el nem maradható öv-szoknyával, aminek csak a neve szoknya, én személy szerint övnek használnám, mert olyan keskeny.
Ja, és persze a lényeget még nem is írtam, a járni-nem-tudunk-benne-mert-olyan-magas-sarkú-cipő viselése. Az a kedvencem! Mint a ma született őzikék tipegnek végig benne a tánctermen, minél magasabb a cipő sarka, annál menőbbek. De semmi gond, ez a korral jár. 🙂 Én is voltam ebben a korban, csak hozzám kicsit korábban érkezett, én már óvodás koromban hátra osontam és felpróbálgattam az óvónénik magassarkúit. Még persze ide tartozik a kihívó sminkelés, nem megy ki az utcára smink nélkül, bulikban pedig egy kiló smink feltevése alá nem megy. A parfümöket liter számra használja el, és a ruha, ami egyszer már volt rajta, ősréginek van titulálva és a sarokba dobva. Igen, ezek vagyunk/voltunk/leszünk MI lányok, a világ számára olykor furcsa lényei, de nélkülünk, nem élet az élet! 😉
A fiúkról még nem is esett szó, hát akkor most jöjjenek a macsók. A férfi faj ezen korszakában kezdi pedzegetni határait, erejét feszegetni, és igyekszik megmutatni a faj többi tagjának, hogy ki a fa*agyerek. Elkezdenek edző terembe járni, mert ugye a lányoknak az jön be, üres fej, kocka has. Bizonyítani akarnak mindenki előtt, hogy ők a legjobban, és ezt sokszor úgy tudják elérni, hogy a leggyengébbel kezdenek ki, és mint tudjuk, a leggyengébbek a lányok, ezért, ha egy fiú kikezd veletek, csajok, elkezd piszkálni, és sértegetni, aztán pedig összeröhögcsélni a haverjaival, azt ne úgy fogjátok fel, hogy ellenetek van, hanem hogy az illető kisfiú annyira gyenge, hogy nincs ereje megküzdeni a saját fajával, így kénytelen egy nála sokkal gyengébb ellenfelet választani, akit tudja, hogy úgyis legyőzhet. De ez elég szánalmas szerintem. Nem abból a fiúból lesz férfi, aki le tud nyomni egy lányt, hanem abból aki egy vele egy súlyú vetélytársat tud lenyomni, és itt nem fizikai lenyomásra, vagy verekedésre gondolok. Az igazi férfi nem meghúzza a lányok haját, hanem kinyitja előttük az ajtót, az igazi férfi nem szól be a lánynak, hanem a haverjaira szól rá, ha azok galád módon megsértik a hölgyet, egy igazi férfi nem löki le a lányt a padról, hanem átadja a helyét, ha arra szükség van. Így lehettek igazi férfiak, és nem a bunkózással. Ja igen, és még egy tipp, egy fiú olyan képet kér a lánytól, amin nincs rajta ruha, de egy férfi olyat, amin nincs rajta smink. 😉
2012 október 18. | Szerző: Juhász Luca
17. Bejegyzés
Kis hercegek és hercegnők
Egy ideje szeretném megírni ezt a cikket, de féltem, hogy nagyon provokatív lenne, de aztán úgy döntöttem, hogy az én blogom, azt írok amit akarok, és különben is, szólás szabadság van, nem igaz? Ezen kívül ennek a témának is van pszichológiai háttere, ami szintén ide tartozik.
Nem a reklám helye, de az MTV Teen-cribs (Tini pecók) című műsoráról szeretnék írni. Aki nem ismeri a műsort, arról van szó, hogy egyes jómódú szülők gyerekei körbevezetik a nézőket a “kacsalábon-forgó-palotájukban”, melyet apuci vagy anyuci építtetett fel. Az a jellemző, hogy szinte az összes részben kihangsúlyozzák, hogy azért csinálták ezt a hatalmas házat, (melyben rendszerint hatalmas játszó szobák találhatók, játékgépekkel, a legmodernebb játékokkal, ami minden gyerek illetve fiatal vágya, ezen kívül mesébe illő hálószobákkal, konyhával és persze az el nem maradható medencével, és jakuzzival) szóval azért csináltatták ezt a hatalmas házat, hogy a “barátok bármikor átjöhessenek”, és persze ilyenkor mindig bevágnak olyan részeket, hogy tele a ház gyerekekkel, vendégekkel, akik ott biliárdoznak, jéghokiznak, úsznak, vagy éppen a mozi teremben filmet néznek. Ezzel nincs is semmi bajom, mert ha megtehetik, oké, nem sajnálom tőlük, mondjuk elgondolkodtat, hogy pár országgal arrébb szó szerint éhen halnak a gyerekek, meg a legprimitívebb betegségekbe belehalnak, mert nincs megfelelő élet körülményük, de oké, csak úgy néha feltenném a kérdést azoknak az állítólagos barátoknak, hogy ha egy 7. emeleti panelben lakna a barát, akkor is minden nap ott lógna e, sőt, akkor is barátok lennének e? Lehet hogy igen. Én nem fogok előítéleteket levonni erről a dologról, mert nyilván van nagyon sok helyen olyan barát is, aki tényleg barát és jóban, rosszban ott állna a főszereplő mellett, de én ennek az ellenkezőjét is el tudom képzelni, mert sajnos, a mai társadalom ilyen. Mindenki arra megy, hogy miből illetve kiből tud hasznot húzni. Amikor először mondtam másoknak, hogy mit csinálok a szabadidőmben, hogy segítek másokon, az volt a reakció, hogy “miért?” “kapsz ezért valamit?” Anyagiakban nekem ezt senki nem hálálja meg, de nem is várom el, viszont én elmondhatom, hogy ezek az emberek tényleg a barátaim, és akár egy lepukkant szegény lány vagyok, akár egy hatalmas villa tulajdonos, tudom, hogy mindig szeretni fognak, és ez nekem mindennél többet ér, ez a világ összes drágakövénél többet ér nekem, hogy tudom, vannak körülöttem olyan emberek, akik naponta, vagy ha nem is naponta, de néha napján megkérdezik, “hogy vagy?” “hogy sikerült a vizsgád?” “szurkoltam ám neked”. Ezekért a mondatokért érdemes élni. És még egyszer kihangsúlyoznám, nem vagyok előítéletes a jobb módúakkal szemben, ez csak egy feltevés, és egy eszmefuttatás. Természetesen kivételek mindig vannak.
A másik dolog ugyanebből a műsorból, amikor a szülők azt mondják: “Azért csináltuk, hogy a gyerekek itthon érezzék magukat a legjobban, és ne kelljen itthonról elmenniük sehova, még bulizni se, arra is kiépítettünk egy helyiséget.” Szerintetek az ilyen gyerekeknek milyen szociális kapcsolataik lesznek, hogy állandóan be vannak zárva, csak a megszokott ismert barátaik mennek hozzájuk, nem tudnak ismerkedni, új helyeket látni, nem tudnak normális szociális kapcsolatot kialakítani, a szülők önzősége miatt, mert ez az. Nem engedjük el a gyereket, így biztos nem esik baja, nem kell aggódni miatta, egyel kevesebb felelősség vállalás. És a gyerek aztán még 40 évesen is otthon fog csücsükélni, és anyuci főztjét enni, meg anyuka által kivasalt ruhákba bemenni dolgozni.
A harmadik ami még meghökkentett, az egy 14 éves lány száját elhagyó mondat volt, miközben a 20 négyzetméteres gardróbjába vezette be a stábot, és mutatta, hogy középen arra a nagy üres térre szokta reggelente kidobálni a ruháit ha nem tudja eldönteni, mibe menjen aznap suliba (a 100 millió ruhája közül), de mire hazaér az iskolából a ruha halmaz varázsütésre eltűnik, mert neki van a legszuperebb dadusa. Hát ezen megint csak felment bennem egy csöppet az a bizonyos pumpa, mert az egy dolog, hogy a szülei mindent megadnak neki, egy gyönyörű házban élhet, oké, nincs ezzel semmi probléma, de hogy még arra sincs megtanítva a 14 éves fiatal lány, hogy elrakodjon maga után, merthogy a dadusa úgyis megteszi helyette, hát az már számomra a no comment kategóriába tartozik. Nem mondom, hogy én olyan pedáns vagyok, és rögtön elrakodok magam után, mert reggelente suliba indulás előtt az én szobám is úgy néz ki mint ahol hurrikán söpört végig, ahogy Kitti barátnőm szokta mondani, megtalálható a sz*rtól a repülőig minden, de én ha este hazaesek egy fáradt nap után, az a kupi meg is vár, és el is rakom, miután összelapátoltam magam. És ez mindig is így volt. Soha senki nem rakodott el utánam. Kíváncsi leszek a hozzá hasonló kis hercegnőkből mi lesz pár év múlva? Mennyire lesznek képesek önállóan élni, ha még a ruháit is más rakja el utána. Azt már meg se merem kérdezni vajon tud főzni? Vagy be tudja kapcsolni a porszívót?
2012 október 14. | Szerző: Juhász Luca
16. Bejegyzés
Serdülőkori depresszió, önsértések, öngyilkosság
Elérkeztünk végre a serdülőkori krízis típusok utolsó pontjához. Eddig átvettük az identitás krízist, teljesítés krízist, autoritás krízist, szociális gátlást, drogfogyasztást, és ma jön a 6. pont, a serdülőkori depresszió, önsértés és öngyilkosság.
A serdülőkori depresszió nem feltétlenül a serdülőkori krízisek miatt alakulhatnak ki, hanem akcidentális krízis miatt is, ilyen lehet például egy közeli hozzátartozó halála, a szülők válása, illetve ezen események súlyosbíthatják is a serdülőkori problémákat. Ilyen plusz krízis helyzet lehet még a párkapcsolatok felbomlása, vagy iskolai problémák. Az iskolai problémákon belül pedig beszélhetünk az iskolai bántalmazásokról, vagy az iskola illetve a szülők elvárásainak való megfelelési kényszer, vagy ha éppen nem tudunk megfelelni ezeknek az elvárásoknak.
Az önsértések alatt legtöbbször az önmaguk éles tárggyal való bántását értjük, de ez más formában is megjelenhet. A cél: valamilyen módon átvinni a lelki fájdalmat fizikai fájdalommá. Úgy érzik, a testi fájdalmat könnyebb elviselni, mint a lelki terhet, amit cipelnek, vagy az ön-el-nemfogadást. Olyat is hallottam már, hogy azért vágja meg magát, mert “megérdemli”, mert “gyűlöli magát” a fiatal valamilyen okból. Ez a gyűlölet több forrásból eredhet, legtöbbször a külvilág visszajelzéseiből erednek. Nagyon sokszor a szülők tudatában sincsenek vele, hogy mit is okoznak egy egy számukra viccesnek hangzó beszólással. Sok esetben a szülők túl sokat várnak el gyerekeiktől, vagy akár a tanárok is lehetnek hibásak ez ügyben, például mikor valakit “robot diáknak” képzelnek, és minden létező versenyre beszervezik, hogy ő biztosan elvállalja, közben arra senki nem gondol, hogy szegény gyerek még csak gyerek, és egy csöpp szabadideje sincs, mert helyt kell állnia az iskolán kívül a rá bízott feladatokkal is, különböző versenyeken kell részt vennie, és lehet, hogy éppen egyáltalán nem is érdekli az a verseny, csak azért megy el, mert “elvárják” tőle, és úgy érzi, csalódást okozna a körülötte lévőknek azzal, ha nem vállalná el.
Ezen kívül olyan eset is van az önsértéseknél, hogy azt a testrészét vágja meg, amit a legjobban utál magán.
A legtöbbször ezek a vágások hirtelen kitörésből származnak, ilyenkor nem gondolkozik azok, hogy mit tesz, csak szabadulni akar a lelki fájdalomtól, ilyenkor nem gondol arra, hogy ez a heg megmaradhat egész életén keresztül, és hogy akár el is fertőződhet. (Ezt különösen azoknak mondom, akik elítélik az önsértést végzőket, remélem, most már előbb fogtok gondolkodni, mint a szátok jár, és elítélitek azt aki szenved.) A tapasztalataim alapján, amit mesélnek a “fiaim és lányaim”, a legtöbb esetben ez a vágás csak abban a pillanatban ér valamit, míg tart ez a hirtelen kirobbanás, de amint ez elmúlik, a seb ejtése okozta bűntudat sokszor rosszabb, és nem old meg semmit. És ebben igazuk is van. Egy vágás nem oldja meg a problémáidat, viszont évek múltán is emlékeztetni fognak rá. Tudom, hogy könnyű nekem erről papolni, aki nem vagyok benne, és nem is éltem át soha, de akkor is elmondom, ha kell, ezredszerre is. Ha érzitek, hogy zuhantok a mélybe, és már nagyon ott vagytok, hogy muszáj az a rohadt vágás, akkor inkább törjétek össze nagymama antik kávéscsésze garnitúráját, de NE MAGATOKAT BÁNTSÁTOK! NEM ÉRDEMLITEK MEG!!! Értitek? Senki sem érdemli meg közületek, mert gyönyörűek vagytok, és mert mindannyitok egy céllal jött a világra, amely célt érdemes kivárni. És azért sem érdemlitek meg mert mindannyian ÉRTÉKES emberek vagytok!! Értékes tagjai a társadalomnak, és nem szabad hagyni, hogy egyes rosszindulatú emberek lenyomjanak benneteket, és hogy a fájdalmaitokból táplálkozzanak. Mert Ti is vagytok olyan jók, sőt, még jobbak, mint akárki más!
Az önsértések után, egy súlyosabb kimenetele a depressziónak az öngyilkossági kísérlet, illetve befejezett öngyilkosság. Hát nehéz megszólalnom és belekezdenem ebbe a témába, (nem mintha az előző könnyű lett volna) mert nem egy számomra nagyon közel álló személy keveredett bele, és azóta is csak hálát adok Istennek, hogy mindegyik öngyilkossági kísérlet volt, és nem befejezett öngyilkosság. Pedig ők olyan emberek akiket alig ismerek, de közel kerültek hozzám rövid időn belül, és mégis megrázott, akkor el tudjátok képzelni, hogy egy családtagotok, vagy egy olyan ember aki régebb óta ismer benneteket, őt hogy megrázná a dolog?
Aki öngyilkos lesz/akar lenni, nem azt gondolja, hogy ezzel vége az életének, hanem hogy ezzel megszabadul a problémáktól. Sokszor megjelenik a “cry-for-help” jelenség, amikor valamivel üzen a külvilág felé, hogy ezt ő most komolyan meg fogja tenni, de 99 %-ban az emberek ezt nem veszik figyelembe, és csak legyintenek rá. Képesek úgy intézni, hogy az az ember találjon rájuk, akinek szól az öngyilkosságuk.
Még utolsó mondatként elmondanék egy idézetet Miley Cyrus-tól, ami szerintem nagyon igaz, és ezt véssétek a fejetekbe, mert szóról szóra igaz: “Isten azért adományozta Neked az életet, mert tudta, hogy Te képes leszel megbirkózni vele.” (*nem szó szerinti fordítás) És én is hiszek benne, hogy ti mind képesek vagytok erre az életre, és mind megérdemlitek hogy egy boldog életetek legyen, csak a hozzá vezető út göröngyös kissé, de emberek vagyunk, vagy nem? A göröngyöket arrébb kell rúgni, jó nagyot beléjük rúgni, hogy minél messzebbre szálljanak…2012 október 12. | Szerző: Juhász Luca
15. Bejegyzés
Drogfogyasztás
Hát kellemes hétvégét kedves olvasóm. Végre idejutottam, hogy folytassam amit már egy hete elkezdtem. Közben volt egy kisebb technikai malőr, többen jelezték, hogy a blog megnyitásakor rosszindulatú tartalmat jelzett ki a számítógép, ezt ha minden igaz, most sikerült orvosolnom, és elnézést a kellemetlenségekért, ha még mindig fennállna ez a probléma valakinél, kérem szóljon. A mai bejegyzésben a serdülőkori drogfogyasztás okairól fogok írni, és ha már itt tartunk, akkor úgy gondoltam, hogy általánosan is beszélnék a drogokról.
A drog szót sok helyen használjuk, ugyanis a gyógyszertanban is a gyógyszereket drogoknak nevezik. Nem tudom mennyire ismeritek a drogok felosztását, vannak legális és illegális drogok. A legális drogok például az orvos által felírt gyógyszerek, illetve amiket a patikában meg tudunk venni, ide tartozik még a kávé is, ami azért drog mert megváltoztatja a test normális funkcióját, felpörgeti azt. Minden olyan anyag, amely a szervezetbe kerülve megváltoztatja viselkedésünket, vagy valamilyen irányba befolyásolja testünk működését. Ezért számít drognak a kávé is, mert az felpörget bennünket.
Ezen kívül a drogoknak van egy részletesebb felosztása is, ezek:
- Pszichostimulánsok: (kokain, amfetamin, koffein, GHB)
Rövid ideig tartó feldobottságot okoz, viszont utána hirtelen mély depresszióba juttatja a fogyasztót. A szer hatásának elmúlása után is jelentkezhetnek mellékhatásai, izomrángások, ingerültség, düh. Az agyban és a szívben visszafordíthatatlan károsodásokat okoz, valamint a nemzőképességet károsítja. - Ópiátok: (morfin, heroin)
Kezdetben feldobottság, majd álmosság érzése. Zavaros elmeállapot, émelygés, hányás, hosszú távon a fogakat roncsolja, ínygyulladás, legyengült immunrendszer, sebekkel teli bőr, csökkent szexuális aktivitás, képtelen elérni az orgazmust. - Központi idegrendszer depresszánsok: (barbiturátok, alkohol, benzodiazepinek)
Nyugtató, görcsoldó hatásúak, ami légzésleállást és halált okozhat. - Kannabinoidok: (kender, hasis)
Felgyorsítja a szívverést, a szemek kivörösödnek a hatására, kezdetben felpörget, majd a hatás elmúlta után álmosság, mozgászavar, álomszerű állapot, torzult látás és hallás. Hosszú távon mivel a zsírszövetben raktározódik, onnan ki nem fog oldódni, így állandóan a hatása alatt áll, csökkenti az immunrendszert, álmosság, motivációt csökkenti, tanulási nehézségek adódnak, nemzőképtelenséget, impotenciát is okozhat, nőknél a menstruációs ciklust zavarhatja meg, terhesség alatt növeli a koraszülés veszélyét valamint a születendő csecsemő IQ hányadosa 20-30-cal kevesebb lesz az átlagoshoz képest, és ez nagyon fontos, amit az elején is írtam, hogy mivel a zsírszövetben raktározódik, ezért ezek a tünetek nem csak azoknál léphetnek fel, akik jelenleg fogyasztanak, azoknál is, akik évekkel korábban, akár több tíz évvel korábban. - Hallucinogének: (LSD, extasy, meszkalin)
Felerősíti az érintéstől való érzéseket, önkénytelen fogcsikorgatást, izomfeszülést, szorongást okoz, és a fogak is kihullhatnak tőle. Mivel patkányméreggel szokták keverni (hogy többet eladhassanak belőle) ezért halálos (és nem csak ezért, hanem tisztán is az lenne). Maradandó agykárosodást okoz, a tanulás terén leépülés látható, alvás zavarok, depresszió és halál a következményei. - Szerves oldószerek: (inhalánsok)
Az agyra hatnak közvetlenül, oxigén hiányt okoznak a szervezetben, + szívritmuszavart. Tönkreteszi az orrnyálkahártyát, ami elsorvad, orrvérzést okoz, izomrángásokat, máj, tüdő és veseproblémákat okoz, végül pedig halált. - Disszociatív szerek:
Világ szétesése érzés, halál közeli érzés, paranoiás téveszmék alakulhatnak ki, melyek súlyos esetben halálba vezethetik az egyént.
Okai serdülőkorban:
– kíváncsiság
– konformizmus (csoportos tevékenység)
– buli kedvéért, hogy “befogadják” a többiek, pedig higgyétek el, nem ettől lesztek menőek, mint az alkoholra, úgy a drogokra is mondható, az amit Demi Lovato szokott mondani: “A józanság szexy”
– problémák a családban: a köztudatban az él, hogy a legtöbb droghasználó alacsony szocio-ökonómiai-státusszal rendelkezik, de ez nem igaz, valóban, ebben a környezetben is vannak sokan, mert a szülők elhanyagolják őket, így később veszik észre, ha baj van, vagy észre sem veszik, de magas státuszú családokból is kerülnek ki, itt legtöbbször az az ok, hogy a jó anyagi helyzet megteremtéséhez a szülőknek sokat kell dolgozniuk, ami azt jelenti, hogy a gyereket lepasszolják valahova, és csak a pénzt dotálják neki, a gyerek nem kap szeretetet, pénzt viszont annyit amennyit akar, és valamit kell vele kezdeni, és még ha a társaság is adva van hozzá, akkor lőn probléma.
2012 október 8. | Szerző: Juhász Luca
14. Bejegyzés
Autoritás krízis:
Ebben a szakaszban történik a saját határaink beállítása, amikor kipróbáljuk, hogy mikre is vagyunk képesek illetve meddig mehetünk el. Gondolom, mindenki számára ismerős a szituáció, mikor elkezd visszabeszélni a szülőnek, vagy a tanárnak. Ez mind azért van, mert feszegeti a serdülő a határait. Általában csoportos közegben nagyobb a merészsége, például mikor egy fiú csapat együtt betörik a kirakat ablakát, egyedül nagy valószínűséggel ezt nem tenné meg, viszont a társas közeg biztonságot ad, nagyobb kilengéseket enged meg magának. A legnagyobb ellenállása azokkal a személyekkel van, akik ellenőrizni akarják, illetve behatárolni, hogy mit tegyen. Az identitás keresése közben jellemzővé válnak a szokatlan öltözködési stílusok kipróbálása, szokatlan hajviselés, túlzott feltűnési viszketegség, szélsőséges csoportokhoz tartozás, egyik nap még nagy “rocker”, fekete ruhákban, Mettalicás pólóban meg acél bakancsban, másnap már a kiszőkített kiegyenesített haját dobja hátra, miközben azt ellenőrzi, nem kente e szét a sminkjét az úton, és, hogy a rózsaszín miniszoknyája kelléképpen villant e. A határok beállításához szükség van két ellenségre. Van két szélsőséges helyzet, amikor nincs meg ez a két ellenség, ezért a serdülő nem tudja beállítani a határait Ezek pedig:
- Túlságosan nemtörődöm, szétesett család, ahol nem tudja az erejét kipróbálni, nem tud lázadni, mert hiába is lázadna, a szülő nem foglalkozik vele, nem érdekli, hogy a gyerek épp sztrájkból nem eszik, mert lehetséges, hogy nem is főz ebédet, és nem érdekli, hogy a gyereke evett e valamit, vagy nem nézi meg hogy mibe megy el iskolába, mert azt sem tudja milyen ruhái vannak a gyereknek, mert nem is mos a gyerekre. (most ezek szélsőséges példák, de van ilyen is, higgyétek el, de azért hoztam ilyen szélsőséges példákat, hogy megértsétek)
- Nagyon autoriter (szigorú, túl fegyelmező, katonás) szülő, itt pedig az a helyzet, hogy a serdülő nem meri feszegetni határait, mert tudja, hogy úgyis ő fogja a rövidebbet húzni, ezért nem is próbálkozik, viszont ennek az a hátulütője, hogy nem fog egyénisége kialakulni, és ez majd a későbbiek során vissza fog ütni.
Szociális gátlás:
A szociális gátlás arról szól, hogy mindenkinek meg akar felelni, monitorozza önmagát, és arra figyel, hogy a külvilág mit gondol róla. Nem tud spontán lenni, minden lépését, tettét előre meghatározza, hogy mit miért csináljon, és ennek az lesz a következménye, hogy idő után visszautasítja az összes társas kapcsolatát, mert inkább úgy gondolja, ha elkerüli, azzal nem csinál rosszat, akkor nem kell senkinek megfelelnie. Sokat számít nekik, hogy ki mit gondol róluk, pedig picikéim higgyétek el, erre felesleges odafigyelni, én mindig azt mondom, csináld azt amitől boldog vagy, és ne hagyd, hogy a társadalom lenyomjon ezért.
Ha hosszútávon ez nem rendeződik, akkor el fog idegenedni a serdülő a kapcsolatok kialakításától, nem lesznek személyes kapcsolatai, illetve azt sem fogja megtanulni, hogyan küzdjön le egyes konfliktusokat, és ekkor jön a “szőnyeg alá söprés effektus”, amiben mint tudjuk, könnyű felbukni.
2012 október 6. | Szerző: Juhász Luca
13. Bejegyzés
A tegnapi fejezetben említettem, hogy ez egy több fejezetes rész lesz az elkövetkezendőkben, hát íme a folyatásban az identitás és a teljesítmény krízisek.
Az identitás krízis
Ebben a krízis szakaszban a serdülő nem tud különbséget tenni a képzelet és a valóság között. Mindent összemosódottnak érez. Nagyfokú érzelmi labilitás jellemzi. Ekkor van az, hogy mindenért megsértődik, az építő kritikákat rosszul fogadja, azt hiszi mindenki rosszat akar neki, és nagyon könnyű a lelkébe gázolni, egyetlen ártatlan mondattal is, amit mi esetleg viccből mondtunk, és semmilyen hátsó szándék nem volt mondandónkban, ő mégis nagyon a szívére veszi ezeket a dolgokat. És most ez a bejegyzés szóljon akár felnőttnek, akinek van tini gyereke, és tudja meg, hogy a tini nem csak “hisztizik”, hanem ez egy természetes folyamat, és ugyanúgy szóljon nektek is, fiúk-lányok, akik benne vagytok ebbe az “elviselhetetlenül nyomorult időszakban”, és tudjátok, hogy a felnőttek és mások akik köröttetek vannak, sokszor nem bántásból mondanak dolgokat, csak viccből, és tudom, mondani könnyű, főleg hogy még genetikailag is így vagyunk kódolva, hogy besértődjünk ezeken a kijelentéseken, főleg mi, lányok, de próbáljátok meg nem úgy felfogni ezeket az interakciókat, mintha az egész világ az ellenségetek lenne. Higgyétek el, könnyebb úgy. A szerb nyelvben van egy ilyen mondás, hogy “Samo opušteno” amit nehéz lefordítani magyarra, mert nem adja vissza a lényegét, de valami olyasmi, hogy “Csak lazán” “Csak nyugodtan” “Ne vedd komolyan” olyasmit akar kifejezni, hogy éld az életed könnyedén, aztán úgyis lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy, és minden rendben lesz egyszer. 😉
Jellemző tünetei még a nyugtalanság, önmagába zárkózás, senkit nem képesek közel engedni magukhoz, egy falat építenek maguk köré, melyből a mai modern technikának köszönve kialakult a számítógép függőség, ezen kívül passzivitás és a beilleszkedési zavarok. Ezek mind mind egyike következik a másikából. A fal felhúzása miatt nem mer és nem is akar másokkal barátkozni, ebből kifolyólak elszigetelődik a saját kis világába, a komputerével/laptopjával és nem képes szociális kapcsolatok kialakítására. A számítógép függőség pedig két másik komolyabb problémát is szül, ezek pedig az evészavarok és az alvászavarok.
Ezek a dolgok általában annak köszönhetőek, hogy más az a szerep amire vágynak, mint az ami valójában van. De mivel ez egy természetes folyamat, így az esetek nagy része magától megoldódik, akkor van probléma, ha ezek a tünetek később is fennmaradnak, ilyenkor ez csap át önértékelési, önbecsülési problémákba, valamint komoly depresszióba, ami kezelést igényel.
Teljesítmény krízis
Minden serdülő életében eljön egy olyan szakasz, amikor kicsit megromlik a teljesítménye. A suliban vagy otthon, vagy az edzéseken egyaránt. Persze, hiszen egy csomó változáson megy keresztül a testünk, keressük önmagunkat, és nehezen koncentrálunk bármire is. Van akinél ez a hanyatlás gyorsan elmúlik, és összeszedi magát, van akinél ez elhúzódik. Az, hogy kinél mennyi ideig áll fenn, több dologtól függ:
- milyen a szülői minta (hogy otthon értékelik e a jó jegyeket, vagy nem számít, és már kisiskolás korában úgy nevelik a gyereket, hogy “csak az átmenő meglegyen”)
- korábbi megerősítésektől (hogy korábban mennyire értékelték a teljesítményét)
- kortárs nyomás (szerintem senki előtt nem ismeretlen az, amikor 5-t kapunk egy tárgyból, és rögtön “stréberek” meg “tanár kedvencek” leszünk az osztály szemében)
- önértékeléstől
- és annak a fokától, hogy a serdülő mennyire lázad.
2012 október 5. | Szerző: Juhász Luca
12. Bejegyzés
A serdülőkori krízisek okai és típusai:
Bevezetőként mondanék pár szót arról, hogy mik is a serdülőkori problémák okai, melyek kiválthatják ezeket a kríziseket. Nagyban befolyásolja a krízis mértékét, hogy a serdülő hogyan éli meg a különböző változásokat. Ha a gyermekkorban történtek traumatikus események, azok is manifesztálódhatnak a serdülőkorra. Ezen kívül nagy problémát jelenthet a családi egyensúly zavarok, melyek gátolhatják azt, hogy a serdülő függetlenedjen. Gondoljunk csak bele, ha egy családban a gyerek állandó veszekedést hall, nincs esélye megnyilvánulni, inkább behúzódik a maga kis sarkába, csak észre se vegye senki, rosszabbul fogja feldolgozni ezeket a változásokat. Inkább félrevonul, hogy ő ne jelentsen még egy problémát a környezet számár, pedig higgyétek el, senkinek sem vagytok a terhére! Mindenkinek van helye a világban, és ettől a jogtól senki sem foszthatja meg. Mindezek mellett ott van még a kortárs nyomás is, ez alatt értem, azt, hogy a suliban, a barátok között nem mindig ugyanazok az elvárások, és gyakran nehéz összehangolni, hogy mit szabad otthon és mit szabad a barátok előtt, mi van ha ezzel a viselkedéssel kinevetik az egyik csoportban, és hasonló intuíciók összezavarhatják, melytől merev, túlzottan kontrollált lesz a viselkedése, nem mer spontán lenni, mindent előre megtervez. Már említettem azt, amikor a családban problémák vannak, amitől a serdülő elszigetelődik, ennek az ellen oldala az, amikor a serdülő túlzottan ragaszkodik a szülőkhöz. Ebből a túlzott kötődésből nem tud tovább lépni, mindenben anyjára/apjára támaszkodik, és nem nyílik a külső új kapcsolatok kialakítására sem, mert úgy érzi, ezzel “megcsalná” szüleit. Az ilyen serdülőkből válnak később mind határozatlanabb, és önállótlan felnőttek, akik nem képesek párkapcsolat kialakítására sem, mert ott van nekik a “mami”, aki főz, mos, takarít utánuk, ebből kifolyólag nem is akarnak elköltözni otthonról, mert nekik tökéletesen megfelel a “mama hotel”, teljes ellátással. Itt természetesen nem a huszonéves egyetemistákra kell gondolni, akik otthon laknak tanulmányaik ideje alatt, hanem a harmincas- negyvenes, már dolgozó emberkékre, akik nem tudnak kiszakadni a családi fészekből. Őket ezek után már nagyon nehéz is lesz kiszakítani a jól megszokott légkörből. (És természetesen nem is arra gondolok, amikor több generáció él egy helyen, mert nincs más választásuk a mai gazdasági helyzetre nézve.)
Azután igencsak problémát jelent, ha a serdülő nem képes kiszakadni gyermeki mivoltjából. Ez szülhet irreális gondolatokat a jövővel kapcsolatban, nincsenek reális elképzelései, pl. híres vörös-szőnyeges színésznő akar lenni, amivel nincs is semmi gond, ha van hozzá tehetsége, és ha nem itt él szerény országunkban. De ha csak ezt szeretné, még 18 évesen sem fogja fel, hogy lehet, hogy neki ehhez nincs tehetsége, és nálunk nem is kifizetődő szakma, mert nincsenek is úgy megbecsülve a színészek, mint a világ másik oldalán, oda kijutni meg nem könnyű, illetve ami igazán nehéz az az, hogy fel is fedezzék. Nem lehet mindenkiből Hannah Montana, ahhoz nagy mázli és sok tehetség kell.
Megjelenhet problémaként még az érzelem nélküliség, közömbösség. Rengetegszer hallottam már tőlük, hogy “nem érdekel”, “lesz*rom”, “tök mindegy” és ezekhez hasonló szókapcsolatok, melyeket sokszor a külvilág rosszul visel, ellenségesnek tartják, és úgy élik meg az adott személy rájuk haragszik, és azért mond ilyen dolgokat, miközben ez csak egy tipikus serdülőkori válaszreakció.
És akkor a végén felsorolnám azt a 6 krízistípust, amit a következő bejegyzések alatt fogok bővebben részletezni:
- Identitás krízis
- Teljesítmény krízis
- Autoritás krízis
- Szociális gátlás
- Drogfogyasztás
- Serdülőkori depresszió, önsértések és öngyilkosság
Amely témákat fontosnak tartok, azokról majd bővebben fogok beszélni, de lesz olyan amikről csak pár mondat erejéig.
További szép hétvégét mindenkinek! Stay <3 Strong, Vigyázzatok magatokra!
2012 október 2. | Szerző: Juhász Luca
11. Bejegyzés
Pszichológus, vagy nem pszichológus?
Már írtam személyes véleményemet a témával kapcsolatban, de ma (és szinte minden nap) megint szembe találtam magam egy olyan esettel, hogy menni vagy nem menni a pszichológushoz, ezért úgy gondoltam írok róla ismét, azok kedvéért, akik szerint ez egy “fölösleges pénzkidobás”. Fölöslegesnek csöppet sem mondhatnám, mert sokszor életet menthet, és ez alatt a félév alatt, több olyan esettel találtam szembe magam, ahol nagy szükség lett volna rá, egyes kórképek elkerülése végett. Ennek ellenére még mindig vannak olyan kezeltjeim, akik kételkednek a pszichológus sikerességében, mondván, nekik semmi szükségük rá, mert nincs semmi bajuk. Akkor most lehet kicsit nyersen fogalmazok, de ha nincs rá szükséged, miért nem tudsz normálisan enni, normálisan élni, és leszokni a vagdosásról? Mert nehéz, igaz? Mert ez nem olyan dolog amit egyik napról a másikra egyszerűen “ki lehet nőni” és elfelejteni. Ehhez kell a szakszerű segítség. A lelki betegségek ugyanolyan jelentősek és veszélyesek lehetnek, mint egyes szomatikus (testi) betegség. Azon kívül a lelki betegségek sokáig való megléte átmegy testi kórképekbe, ezt nevezzük pszicho-szomatikus betegségeknek. A WHO (World Health Organisation= Egészségügyi Világszervezet) kimondja, hogy az mondható egészségesnek, akinél fennáll a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya. Tehát, ha bármi olyat észleltek magatokban, vagy környezetetekben amit úgy gondoltok, hogy nem felel meg a fenti definíciónak, akkor igenis merjetek segítséget kérni, és ne hallgassatok az egyes külső nyomásra, akik szerint ez hülyeség, és az ember egymaga is meg tud vele küzdeni. Egy vakbélgyulladással sem maradsz otthon, nem igaz? Orvoshoz fordulsz vele. Ezt is úgy kell felfogni, ez NEM SZÉGYEN! És NEM A GYENGESÉG JELE! Hanem, sőt, mindig azt mondom, hogy az önmagunknak való beismerés mutatja igazán, hogy nem vagyunk gyengék, mert fel merjük vállalni, és ha kell, ehhez segítséget kérni. Az ember társas lény, ha nincs meg a szociális támogatása, háttere, az ugyanolyan problémákat szül. Ilyenkor próbáljunk meg becsatlakozni különböző klikkekhez a suliban, egyikbe csak beleillünk, vagy ha végképp egyikbe sem illünk bele, és nincs egy olyan barátunk sem, akivel tudnánk beszélni érzéseinkről, vagy csak a hétköznapokról, akkor is érdemes pszichológus segítségét kérni, mert hasznos életvezetési tanácsokkal láthat el, amiktől rendeződhet életünk.
Szóval még mindig kiállok mellette, hogy merjetek segítséghez nyúlni ha kell, és ha van rá lehetőség, és ne engedjetek olyan külső nyomásnak, mint “mit szólnak majd a többiek”, mert senkinek semmi köze hozzá, ha nektek kell, akkor kell, ez is beletartozik az egészségünk fenntartásába, ami nagyon is fontos. És más nem tudhatja, hogy nekünk mekkora segítségre van szükségünk, ne hagyjuk, hogy lebeszéljenek bennünket olyanok, akik nem értenek hozzá, pláne nem ismerik a történetünket, és fogalmuk sincs róla, hogy min megyünk keresztül, és valójában mekkora bajban is vagyunk.
Arról meg, hogy “pénzkidobás” az a véleményem, hogy mivel Ti olvasóim, gondolom, de legalább is nagy részetek iskolába jár, ott ingyenesen igénybe lehet venni ezt a szolgáltatást, és ha nem tévedek, akkor háziorvosi ajánlással is, egyes helyeken, de ennek még utánanézek. Igen, van amit meg kell fizetni, de sajnos a mai világban, ahol egyesek még a saját anyjukat is képesek eladni, a jó munkát meg kell fizetni, de az ember egészsége szerintem mindennél fontosabb.
 |
| “Addig nem értheted meg mások fájdalmát, amíg te magad nem éled át őket.” |
2012 október 29. | Szerző: Juhász Luca
20. Bejegyzés
Betegség a másság?
Élni a mának,
Reménykedni a jövőben.
egészségügyi dolgozóknak könnyebb dolguk legyen
Sokan elítélik a körülöttük lévő embereket, mert máshogy néznek ki mint ők, vagy mert más értékrendet közvetítenek. Nézzük például a tetoválást, már az ókorban is jelen volt a tetoválás bizonyos formái. Régen, a börtönlakóknak volt főleg tetoválásuk, és valószínűleg ezért maradt fenn nálunk negatív képe. A legtöbb ember, szerintem, nem azért tetováltat magára valamit, hogy “keménynek tűnjön”, hanem mert az a valami jelent neki valamit. Persze nem mindenki, elfogadom, vannak olyanok, akik ezzel akarnak kitűnni, és nagymenőnek mutatni magukat, de ha valaki magára tetováltat egy jelképet, ami sokat jelent neki, az szerintem nem bűn, sőt, szép dolog. Én például szeretnék három tetoválást, mindháromnak meg van a jelentése számomra, olyan dolgok amik nekem sokat jelentenek, egy Believe felirat, ami arra ösztönöz hogy mindig legyen hitem, higgyek abban amit el akarok érni, és a hitem Istenben, aki mindig a szívemben él, és hogy higgyek azoknak az embereknek akik jót akarnak nekem, és úgy általában, mindenkinek kell valamiben hinnie. A második egy kulcs, ami a csoportomat jelképezi, akik bármi történjék is, mindig szeretném ha velem lennének, a harmadik pedig egy hangjegy, ami a szüleimet jelképezi, hiszen a zene hozta össze őket, és ha ők fizikailag nem lesznek velem, akkor is valamilyen módon szeretném, hogy velem legyenek. Szerintem ez nem egy olyan dolog amivel az ember “ki akar tűnni a tömegből” illetve lehet, hogy az, de ez miért baj? Nem vagyunk kirakat bábuk, hogy mind egyformán nézzünk ki, és egyforma legyen az ízlésünk. Attól az az ember ugyanolyan jó lelkű, és segítőkész lehet, mint bárki más. A suliban a legjobb barátnőmnek is van tetoválása, és ő az az ember akire mindig számíthatok, mindig szól ha valamiből lemaradok, átadja az anyagokat, és segít, bármire is legyen szükségem. Ez nem azon fog múlni, hogy valakinek van e tetkója vagy nincs, egy ember hogy milyen belül, az vele születik, és nem az fogja meghatározni, hogy mi van a bőrén.
Oldal ajánlása emailben
X